Szent László nyomán meghódítottuk Horvátországot

Szent László királyunk horvátországi hódító hadjáratát a közvélemény általános büszkeséggel ruházza fel magasztos epithetonokkal. 1091-ben lovagkirályunk keresztény buzgalmának gyümölcseként szerveződött a zágrábi püspökség, emellett a Magyar Királysághoz csatoltattak Horvátország északi területei. A dicső hadjárat krónikájába egyetlen folt esett csupán, ezt a foltot Petar Svačićnak hívták, titulus szerint horvát ellenkirálynak, aki Lászlóval szembehelyezkedve olyan szilárdan megült a Velebit – hegység túloldalán, hogy a lovagkirály, Krisztus katonája odahagyta az Adria kincses partvidékét, és fényesen hazabandukolt. E kis tintafoltot igyekezett elmosni a Váci Madách Imre Gimnázium és a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium egybevegyült diákcsoportja az adriai partvidék meghódításával, Szent László hadiútját járva.

Elsőként a történelmi hűséget szemmel tartva tisztes illőséggel a históriai Magyarország határai mögött szálltunk meg. A szecesszió konstruktív kellékeivel felékesített Zentát ily módon felfedeztük és birtokba vettük.

Zágrábba továbbvonulva akaratlanul is fel kellett ismernünk hódító elődünk jelentőségét a város életében, a több száz évig összefonódó múltat idézte ugyanis a város Monarchiabeli jellege, melynek atmoszférájában a lelkes szemlélődő ugyanúgy Bécsben, mint Budapesten, megmártózhat.

Még Szent László nyomán értük el Károlyvárost, a fiatal várost, amely hódító királyunk idejében egy gondolat sem volt még, és egészen a török érkezéséig a nihil állapotában maradt. Ez évben ünnepelte a város fennállása 440. évfordulóját.

Itt elhagytuk Szent László dicsőséges lába nyomát, és a Velebiten átkapaszkodva általa szűzen hagyott területek hódoltatására vérteztük fel magunkat. A történelmében, gyötörtetéseiben testvér két kikötővárost, Zadart és Šibeniket bevettük sikerrel. Mindkét települést egyformán hódoltatta kis csoportunk mellett Velence, a Habsburgok és Napóleon. Horvátország e két szelíden a tengerparton meghúzódó városa mellett azonban változatlan buzgalommal törtünk a karcos és zabolátlan horvát szigetvilág felé, immár egytagú flottával.

Reprodukált hadjáratunk sikere így egyfelől abban áll, hogy a Szent László húzta határvonalat egészen a tengerpartig eltoltuk sikerrel, másfelől az egybevegyült kis csoportunk észrevétlenül, de a közösen átélt élmények hatására vitathatatlanul kedélyes egységgé vált. (Kmetty Klaudia 11.C) ♦