Egyik sincs a másik nélkül – egy különleges előadói est csütörtökön este férfi és nő kapcsolatáról

Az Őszi Művészeti Hetek nyitónapján, szeptember 27-én  csütörtökön 19 órakor a Madách Imre Művelődési Központ színháztermében a Fónay – HUMÁNIA – Társulat két legrégebbi tagja, Fehérvári Fruzsina és Smál Gábor közös előadásban mutatja meg tudását és tehetségét Egyik sincs a másik nélkül címmel.

– Mit láthatnak majd a nézők? Meséljetek egy kicsit az előadásról.

Gábor: – Egy kísérleti előadásról van szó, melyben Shakespearetől, Csehovtól, Lorcától, és néhány további szerzőtől láthatnak majd egy-egy színdarabrészletet, melyek férfi és nő kapcsolatát boncolgatják. Az általunk választott darabok nagyon különbözőek időben és térben, a részletek az adott szövegkörnyezetből kissé kiemelve mégis jól illeszkednek egymáshoz, mivel tartalmukban örökérvényű mondanivalót hordoznak.

Fruzsina: – A zenei átkötésekkel elválasztott jelenetek nem időrendben, vagy tematikusan követik egymást, az egyfelvonásos darab inkább egyfajta érzelmi utazás a végletektől a középpont felé. A szerelem sokféleségét, kiélezett helyzeteket igyekszünk bemutatni a férfi és a nő szemszögéből. A végletek, – úgy, mint igazság – hazugság, szerelem – gyűlölet stb. – útnak indulnak, hogy összetalálkozzanak, hiszen ezek a látszólagos ellentétek szerves egységet alkotnak egy-egy kapcsolaton belül.

– Hogyan született meg az előadás ötlete és hogyan kezdtetek neki a megvalósításnak?

Gábor: – A Fónay – HUMÁNIA – Társulat önképzőkörként is működik, teret enged az önálló kezdeményezéseknek, a nemrég bemutatott önálló estem, és a jelenlegi darab is példa erre. A társulaton belül korábban is dolgoztunk együtt, de mi ketten és a vezetőség tagjai is most láttuk elérkezettnek az időt egy nagyobb közös produkcióra. Kereséssel, ötleteléssel indult a munka, mindketten olyan darabokat hoztunk, olvasmány, – vagy színházi élményeinkből, amikkel azonosulni tudtunk.

Fruzsina: – Ruzicska László, a darab rendezője rengeteget segített a válogatásban, az előadás felépítésében, de a díszlet- és jelmezterveket is neki köszönhetjük, mint a társulat legtöbb eddigi előadásában. Az előadás szimbólumrendszerében a világoskék és vörös árnyalatok hangsúlyos szerepet játszanak, a jelzésértékű jelmezek és kiegészítők pedig elkülönítik, érthetővé teszik a karakterek váltakozását. Követve tehát a már megszokott vonalat a látvány, a díszlet és a jelmezek is a darab mondanivalójának és a színészi játéknak rendelődnek alá, így a darab elgondolkodtatóvá mégis könnyen értelmezhetővé válik.

– A darab jeleneteiben egy pár vagytok. Valóban szerelmesek lesztek egymásba a színpadon? Hogyan készül erre egy színész?

Gábor: – Hitelesnek kell lennünk a színpadon, a nézőnek át kell élnie, hogy mi szeretjük egymást, tehát olyan érzelmeket kell megjelenítenünk, ami a valóságban nincs köztünk, a karakterek igazságához viszont hozzá tartozik. Mindketten a bőrünkön érezzük, hogy a feladat nem könnyű, ugyanakkor különösen jó lehetőséget ad ez a szakmai fejlődésre. Szerencsére régóta barátok vagyunk, kb. tíz évvel ezelőtt nem sok eltéréssel kerültünk a Fónayba. Jól ismerjük egymást, egymás rezdüléseit, hogy hogyan viselkedik a másik a próbafolyamat során stb., ez nagyban megkönnyíti a munkát.

Fruzsina: – Az előadás próbái már nyáron megkezdődtek és jelenleg is zajlanak. A felkészülés elég sok belső munkát igényel. Együtt is sokat beszélgettünk a darab kapcsán, értelmeztük a jeleneteket és karaktereket, de egyénileg is sokat foglalkoztunk a szerepeinkkel. Ez azt jelenti, hogy a saját életünkből hoztunk önmagunk számára példákat, hiszen ezekből az élményekből, érzésekből dolgozunk az adott jeleneteken belül, a szereplő és a helyzet jellegzetességeihez igazodva. Az előadás reményeink szerint nem csak számunkra, de a nézőknek is sűrű, érzelmekben gazdag élményt nyújt majd. Reméljük, sikerül mindenkit megszólítanunk, egy-egy olyan sorral, amiben magára ismerhet, ami őt megérinti, elgondolkodtatja. Szeretettel várunk mindenkit szeptember 27-én 19 órakor a Madách Imre Művelődési Központban. (munkatársunktól) ♦