Váci vasútállomás átépítése: kibontakozik az új

Amennyiben elfogadjuk megváltoztathatatlannak azt a szemléletet, amely szerint egy komplett vasútállomásnak a városközpontban helye van, akkor mondhatjuk, hogy jól halad a váci vasútállomás átépítése.

Bár néhány száz-százötven kilométerrel északabbra sokkal korábban felismerték már, hogy a vasutat a használókhoz nem okvetlenül csak úgy lehet közel hozni, hogy a városközpontban kezeljük a teljes személy- és teheráru-forgalmat (Zvolen vs. Zvolen mesto, Banská Bystrica vs. Banská Bystrica mesto Brezno vs. Brezno mesto, stb.), a váci vasútállomás rekonstrukciója mindenesetre megelőzte a szemléletváltást: teherforgalmi állomásrésszel együtt épül újjá a teljes állomás, három gyalogospercre a barokk főtértől – írja  szakmailag felkészült kollégánk, Zöldi Péter az iho.hu oldalon.

Ettől az alaphibától elvonatkoztatva szépen formálódik az állomás és eddig ismeretlen minőséget hoz a 70-es vonalon, ahol több évtized alatt már minden megújult, a legfontosabb csomóponti állomásokat kivéve. A szükséges rekonstrukció akkora falatnak tűnhetett korábban, hogy az EU-s pénzcsapok megnyitásáig gondolni sem lehetett átépítésre, talán ezzel magyarázható, hogy Vácon és Rákospalota-Újpesten az egyébként „dominós” vonalon a legtovább, a nyolcvanas évek végéig karos jelzők irányították a forgalmat (és a rendszer lelke a jó öreg Siemens-Halske maradt mindmáig, hiába váltották fel a karos jelzőket a fényjelzők).

Ahogy arról már egy korábbi cikkben is értekeztünk, tendenciózusnak látszik a megmaradó felsővezetéktartó toronyoszlopok betonlábazatának megemelése és megerősítése, azokon a helyeken is, ahol azok sérülésnek nincsenek kitéve. Túl azon, hogy az esetleges jövőbeni cserét mindez nagyon nehézkessé teszi, a betontestek kialakítása feltűnően igénytelen, éleiken a vízszintes és a függőleges elvétve sem fordul elő – önjelölt kőművesmesterektől látott attitűd, ezúttal állami nagyberuházásnál.

Pozitívabbat tapasztalhatunk az állomásépület felújításánál, bár elővárosi forgalomban ennek fontossága szinte nulla, városképi és identitásbeli értékeket kétségkívül hordoz. Akik esetleg még emlékeznek az épület kora kilencvenes évekbeli állapotára, borzongva gondolhatnak a vanília- és eperfagyi homlokzati színkombinációjára. Később ez a helyzet szelídült, az új, meleg homlokzati színvilág viszont egyértelműen jóleső nosztalgikus érzéseket ébreszt, amire az ornamentika helyreállítása erősen rájátszik.

Bár az új aluljáróval az utasforgalom immár tervezetten is el fogja kerülni az épületet, a benne helyet kapó – egyelőre ismeretlen – új funkciók közül ez a felújítás várhatóan az igényesebbeket fogja bevonzani – olvasható egyebek között a cikkben. (Váci Napló) ♦