Szabó Ábel, aki az ipartelepek világát festi meg

Szabó ÁbelSzabó Ábel kolozsvári festőművész immár visszatérő kiállítója a Tragor Ignác Múzeumnak, hiszen első alkalommal két évvel ezelőtt mutatta be alkotásait a váci közönség előtt, a Görög Templom Kiállító Teremben. A fiatal művész munkáival ez idáig számos nemzetközi és hazai kiállításon szerepelt, 2014-ben pedig elnyerte a neves szakmai díjnak számító, 61. Tornyai-plakettet, a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíját.

Az erdélyi származású művész új tárlata Telephely II. címmel nyílt meg a Görög templomban, május 16-án. A kiállítást Bárdosi József művészettörténész, a múzeum munkatársa rendezte; megnyitotta: Solymos Sándor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi docense.

Szabó Ábel érdeklődésének középpontjában a minden szépséget és egyediséget nélkülöző külvárosok, az ipartelepek embertelen, elidegenítő világa áll. Mostani kiállításán – a képekhez hasonló puritán címnek megfelelően – telephelyek tárulnak fel a nézők előtt.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  A táj portréja - Tükörkép

A nagyméretű, hiperrealista, a felismerhetetlenségig fényképszerű festmények ipari objektumokba, gyártelepek kietlen udvarára, szürke egyen raktárakba vezetnek. Egy rideg, minden ízében mesterséges, ember alkotta világba, ahol azonban – különös, nyomasztó ellentmondásként – az emberi jelenlét mégsem érzékelhető. Ez az ember nélküliség nyugtalanító hatást kelt, és még inkább felerősíti a kiüresedés érzetét. Az egyformaságot, az egyedi jellegzetességektől megfosztott arcnélküliséget, a „bárhol lehet” érzetét támasztja alá sokszor a címadás is: hiszen Szabó Ábel gyakran sorszámokkal látja el azonos című alkotásait. (Telephely I-II-III-IV.)

A képek visszatérő szereplői az ipartelepek tipikus kellékei: hatalmas kábeltekercsek, szerelvények, csörlők, szabályos sorokba rendezett, rozsdamarta acélcsövek, itt-ott némi fémhulladék.

Az irónia fontos eleme e művészi világnak. Olykor maga a címadás válik ironikus fricskává, mint pl. (a szintén gyártelepet ábrázoló) Ideális táj esetében, de iróniát kelt a minden költőiséget nélkülöző tárgyak képbe emelése is. E „művészietlen” tárgyak láttán a néző már-már gyanakodni kezd: vajon van-e valami e személytelen tárgyak mögött?

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Az autizmus világnapján helyezz kék papírvirágot az ablakba!

Szabó Ábel azonban nem sugalmaz, és nem alkot végső ítéleteket. Ezeket a nézőre hagyja. Ő, a művész, egyszerűen „csak” felmutat, tárgyilagosan és tényszerűen. Mintha egy fényképezőgép hideg lencséjén keresztül látnánk a valóság egy szeletét – a modern városi emberről és a környezetről, amit a maga számára teremtett. A képek megrázó erejüket pedig talán éppen ennek az érzelemmentes felmutatásnak, a valóság állásfoglalás nélküli ábrázolásának köszönhetik.

A kiállítás július 12-ig megtekinthető. (Maczkay Zsaklin, fotó – Orlik Edit)

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments