Bardócz L. Csaba: A szív szája és az ész tenyere

VÁCI NAPLÓ/kultúra (Maczkay Zsaklin, fotó: Cservenák Péter) ♥ Bardócz L. Csaba sajátos, entellektüel hangulatot és kávéházi miliőt idéző dalait gyakran hallhatja a váci közönség is, koncerteken és egyéb fellépéseken.

A közelmúlttól azonban e – korábban gitárral és zenészbarátokkal kísért – dalokat már könyv, azaz versek formájában is olvashatjuk, az Arcus Kiadó jóvoltából.

Bardócz L. Csaba költővel a könyvbemutató után, a Lyra Könyvesházban beszélgettünk.

– A kötetben igazi „bardóczlcsabás”, szójátékokkal és remek humorral fűszerezett, olykor némi melankóliába hajló verseket találunk. A kérdés csak az, hogy versek-e ezek egyáltalán, vagy inkább – korábban már többször megénekelt, illetve lemezeken is szereplő – dalszövegek?

– Amikor olvasod őket, versek, amikor pedig hallgatod, dalok. Valójában dalszövegnek készültek, ám mindig is érdekelt, hogyan hatnának dallam és zene nélkül. Az ötletet pedig az adta, hogy a koncertek után rendre megkerestek olyan kérésekkel, hogy szeretnék írott formában is látni a szövegeimet. Már csak azért is, mert ritkán írok refrént, és ezek híján, hallás után, talán nehezebb „bevésni” a dalokat.
Mindenesetre a bátorításokon felbuzdulva, elkezdtem versíró pályázatokon indulni, ahol több díjat nyertem. Utóbb pl. a Mécs László Alapítványnál lettem első helyezett; úgy, hogy a bíráló bizottság számára sosem derült ki, hogy amit olvas, valójában nem is vers.

A teljes cikk a Váci Napló 49., pénteki lapszámában olvasható. Rendelje meg már akár digitálisan is! ♦