Váci színházi születésnap: a Rongylabda a színen

VÁCI NAPLÓ/kultúra (Fehérvári Fruzsina) ♥ A színház fennállásának negyedik évfordulóját egy saját bemutatóval ünnepli április 7-én pénteken 19 órakor. Hegedős László: Rongylabda című, 1956-ot tematizáló műve a Váci Dunakanyar Színház és a Zanotta Art Egyesület koprodukciójaként elevenedik meg a színpadon az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára létrehozott emlékbizottság támogatásával.

A történet – mely az 1956-os forradalom áldozatainak állít emléket – akár Vácon is játszódhatna. Különlegessége, hogy a színpadon nem a kor meghatározó politikusait, ismert hőseit, hanem egyszerű embereket látunk. Az akkori eseményeket a hétköznapi emberek szemszögéből mutatja be, egy család emlékein keresztül.

Megjelenik a szerelem is, a boldog beteljesülésnek az vet gátat, hogy életüket adják a mi szabadságunkért. A szereplők küszködnek sorsukkal, mely vakon, de tévedhetetlen biztonsággal sújt le a jókra, és emeli fel a gonoszakat. „Régóta kínzott, hogy drámát írjak a tragédiáról. Drámát arról a tragikus színjátékról, ami körülöttünk örvénylett máig hatóan a forradalom előtt, alatt és után, magamat is az események mélyére rántva.Adósságot kellett törlesztenem múltunkkal, jövőnkkel – unokáinkkal szemben” – írja a szerző.

Számos, a színház korábbi előadásából ismert színész – Kaszás Mihály, Zanotta Veronika, Ivaskovits Viktor, Havasi Péter, Smál-Szilaj Gábor, és az igazgató, Kis Domonkos Márk – mellett új szereplők is bemutatkoznak.

Rendezőként az ukrán Yaroslav Fedoryshyn tér vissza, akinek a színház Witold Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő című előadása kapcsán számos nemzetközi fesztiválmeghívást és díjat is köszönhet, a V4 Fesztivál és Színházi Találkozó állandó résztvevője. A díszletről, jelmezekről és látványról felesége, az imént említett előadás kapcsán szintén nemzetközi díjban részesült Alla Fedoryshyna gondoskodik.

Az előadás izgalmas dramaturgiát követ, melyet a rendezők mai modern szemléletben jelenítenek meg. Álomszerűen vonultatják fel a múlt és jelen eseményeit. Az emlékdarabkák lassan állnak össze egésszé, és teszik érthetővé a múltban bekövetkezett tragédiát, mely az egyén, a család, és az ország tragédiája is egyben. ♦