Olvasás Éjszakája a könyvtárban: zsíroskenyér, Forma-1, boldogság

Mi a közös a legszebb magyar mesekönyvben, a Forma-1-es versenyautókban, egy eredeti Radnóti kéziratban, zsíroskenyérben és egy szigetnyi boldogságban? Talán a színük, vagy a méretük? A válasz elsőre talán szokatlan. A közös bennük, hogy egy hosszú estére együtt, egy időben költöztek be a városi könyvtárba.

Ami összehozta őket nem volt más, mint az Olvasás Éjszakája. A rendkívüli nyitva tartás alkalmat adott arra, hogy az olvasók számára jól ismert asztalok és könyvespolcok egy picit átalakuljanak.

Az asztalokból szigetek születtek, ahol Vörös, Rubin és Kristály Pöttyös könyvek hevertek a pálmafás polc alatt. Ahol a Groteszk-sziget leleményes kellékeivel a kalandos és kacagtató Rejtő-Örkény örökzöldekbe mélyülhettünk el. A Gasztro-sarokban nemcsak olvashattunk, de kóstolhattunk is, ha nem is különleges fogásokat, de annál finomabb kacsazsíros kenyereket.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK
Az intenzív osztály kapta a kórház új lélegeztető gépét

Megpihenhettünk Boldogság-szigetén, ahol Kiss Kató boldogságszakértő mutatkozott be és személyes hangvételű beszélgetésével tette igazán emlékezetessé a kora estét. A polcok között próbára tehettük tudásunkat a Nyomkereső játékban, ahol szórakozva tanulhattuk meg a könyvtári katalógus használatát.

A folyóirat olvasó kényelmes székeit egy tucat és még kettő tárló váltotta fel. Az üveg alatt kéziratok, első kiadású és dedikált kötetek, levelek lapultak. Gazdájuk Bánfi Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője, tisztelettel és nagy szakértelemmel avatott be történetükbe, titkukba, szépségükbe és értékükbe. Különösen nagy élmény volt látni a mindössze három kötetet megélt Uránia folyóirat tetszetős állapotban lévő könyvecskéit, melyeket Ambró Ferenc Ignác váci nyomdájában adtak ki.

Mindeközben a Galériában Szaniszló Róbert tartott rendhagyó tárlatvezetést, ahol a díjnyertes fotós maga mesélt a Forma-1 világáról káprázatos képein keresztül.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK
VÁLASZTÁS: A Mi Hazánk nem egyezkedik az ellenzékkel

És amikor már minden rövidfilmet megnéztünk, és már minden diafilmet elmeséltek a gyerekkönyvtárban, már mindenki, aki ott volt, tudta, mi a közös Lesznai Anna mesekönyvében, a lilahagyma ízében és a boldogság színeiben. A mindennapokban egymástól oly elképzelhetetlenül távol eső dolgok most egymást kiegészítve szórakoztattak kicsit és nagyot egyaránt. ♦

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!