Megáldották a piarista sírboltot

Május 10-én Ruppert József SchP atya az alsóvárosi temetőben megáldotta a felújított piarista sírboltot és az obeliszket. A rövid szertartás homíliájában beszélt a síremlék történetéről és az ott nyugvó piarista atyákról, valamint a szentek társaságáról, akik már a mennyben vannak, és akik itt a földön élünk, hiszen egy közösséget alkotunk, és egymásért imádkozunk.

Szép számmal állták körbe a síremléket piarista diákok, minden osztály képviseltette magát, valamint piarista tanárok, Kalász Ákos igazgató, és természetesen a váci rendházban lakó piarista szerzetesek és novíciusok.

Az igazgató bevezető szavaiban megemlékezett azokról a piaristákról, akiket még ismerhettünk, akik itt éltek Vácon közöttünk, Lengyel Józsefről (1914-1993), Ludmány Antalról (1920-2003), Molnár Istvánról (1925-2004), Albert Andrásról (1954-2009) és Kővári Károly SchP atyáról, aki – ez utóbbi – az újraalapított Piarista Gimnázium első igazgatója, az ő elődje volt, és akik szintén nagyszerű tanárok, nevelők voltak.

Ruppert atya A magyar piaristák sírjai 1945–2015 című kézirat gyanánt megjelent összeállításában arról ír, hogy a piaristák már igen régen megérkezek és letelepedtek a városban, és a 18. században Vácott először a saját templomukba temetkeztek, majd 1849-től az alsóvárosi temetőbe temették az elhunytakat, eleinte külön sírokba.

A Szentháromság téri piarista templom alatti magas kripta a templomnál régebbi, eredetileg középkori pince volt. A kriptában a koporsókat egymásra helyezték, és mivel elég száraz, azok viszonylag épségben megmaradtak.

A kripta eredeti lejárata a templom közepén, a két hátsó oltár (Szt. Imre és Szt. Flórián oltárok) között nyílik, de amikor 1777-től az állami hatóságok megtiltották a templomból nyíló kripták használatát, a templom déli oldalában, a rendház udvara felől vágtak egy új, enyhén lejtő lejáratot, amelynek deszkákkal fedett bejárata a templom melletti, udvari nyitott folyosó közepe táján nyílt.

Az utolsó temetés innét 1843-ban volt, majd a lejáratot 1894-ben (miután az előző évben elkészült a folyosó fölött az új könyvtár) Halmi László házfőnök betömette, és elfalaztatta, mert „veszedelmes volt az átjárás, továbbá még tiszteletlenség is érhette a lenn porladó tetemeket, de meg mivel már úgysem szándékozunk oda temetkezni”.

Szintén a könyvben olvashatjuk, hogy a síremlék egy sziléziai fehér márvány obeliszk, mely a felszámolt vizivárosi temetőből származik, és melyet Mátray János piarista gondnok 150 pengőért vásárolt meg, és ugyanennyiért lecsiszoltatta, majd a következő években került Vácra. 1980-ban Léh István novíciusmester, 2005-ben pedig a Magyar Piarista Diákszövetség újíttatta föl.

Most pedig hozzátehetjük, hogy a május 10-én beszentelt síremléket ifj. Liebhardt László váci kőfaragó mester újított fel, egy hálás lelkű piarista öregdiák anyagi támogatásával.

Ruppert József atya köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki hozzájárult a síremlék felújításához, és akik részt vettek ezen a szép megemlékezésen!  (Kőhegyi Bernadett) ♦