Deák Bill Gyula: szeretem a várost, jó közönsége van

Deák Bill Gyula, az egyik leghitelesebbnek tartott énekes a magyar rockiparban. A nyolcvanas években a Hobo Blues Band együttesben lett ismert, a magyar blues-bandát a két merőben eltérő, de egyaránt karakteres figura, Hobo és Bill arca és hangja tette sikeressé a fiatalok körében. Közben rockoperákban énekelt, majd a Hobo által írt első szólólemez után nem sokkal önálló útra lépett és a Deák Bill Blues Band-del folytatta tovább. Hamarosan ő is fellép a Váci Világi Vigalmon.

– A bluest sokan életérzésnek tartják, mit jelent Önnek a blues?

– A blues valóban egy életérzés, egy életstílus. Nekem a blues a teljes életemet jelenti, ezt csinálom már 50 éve.

– A dalok szövegét nem Ön írja, az ember mégis úgy érzi, hogy teljes mértékben Billről szólnak, mi a titka ennek a hitelességnek?

– Szerencsém van, mert nagyon jó szövegírók írják a szövegeimet. A titkom pedig az, hogy én sosem adtam el magam. Nincs sok ember, aki nem adta el magát a pénzért. Nem mentem el például az X-faktorba (pedig kétszer is hívtak) vagy a Hal a tortánba vagy bármilyen vetélkedőbe. Nem vállalok el olyan dolgokat, amikkel megtagadnám az én életemet, és azt, amit képviselek. Nem akarok olyanokban részt venni, amivel nem tudok azonosulni.

– Gyermekkorában a tragédiák sem kerülték el, ezek mennyiben járultak hozzá blues-os lelkivilágához?

– Nagymértékben hozzájárultak. Ott kezdődött el a blues-os lelkivilág, hogy hatan laktunk egy ötször ötméteres szobába, konyha sem volt, a vécé pedig ott volt a folyosó végén. Aki nem élt meg nehéz éveket, és nem kapott ilyen pofokat az élettől, az azt sem tudhatja, hogy mi az a blues.

–  A klasszikus sztorit, miszerint Deák Bill Gyula a legfeketébb hangú fehér énekes, nem lehet elégszer hallani, hogy is volt az Chuck Berry történet?

– Mikor vendégek voltunk az Old Boys-nál, akkor Chuck Berry jött és nem látta, hogy éppen ki van a színpadon, és azt mondta, hogy most biztosan egy fekete ember énekel, de mondták neki, hogy nem, ő egy magyar ember. Erre mondta, hogy ő még egy ilyen fekete hangú fehér embert sosem hallott.

– Manapság a zenei fesztiválokon már több generáció is együtt várja, hogy legyen Deák Bill koncert, Ön szerint minek köszönhető ez a korosztályokon átívelő szeretet?

– Az nagy dolog: ez bizonyítja azt, hogy szeretnek az emberek. Én is szeretem és tisztelem a közönségemet, senki nem tiszteli úgy meg a közönségét, mint én.

– Tavaly volt a 70 éves jubileumi nagykoncertje, mit tart legfontosabbnak az életművében?

– Azt, hogy most 70 éves koromban is tele volt a Papp László Sportaréna, és az emberek szeretete számomra a legfontosabb, az visz engem előre az életben.

 – Az elmúlt években többször fellépett Vácon, sikerült valamennyire megismernie, esetleg megszeretnie a várost?

Igen, szeretem a várost, nagyon jó közönsége van. Továbbá több barátom is van ott, akikkel már játszottam együtt: Hirleman Berci, aki a Bikiniben és az Edda Művekben is dobolt, valamint Retzler Péter is fellépett már velem, volt, hogy nálam billentyűzött. Tehát nagyon szeretek ott zenélni.♦