Határtalanul: Szlovákiában jártak a radnótisok

A Váci Radnóti Miklós Általános Iskola 7. évfolyama a Határtalanul pályázat keretében utazhatott három napra Szlovákiába. Az utazás előtt 2019. április 5- én előkészítő foglalkozást tartottunk, ahol a tanulókkal felelevenítettük a területhez kapcsolódó korábban megszerzett történelmi, földrajzi és irodalmi tudásukat, valamint képek és kiselőadások segítségével bővítettük, kvíz kérdések megválaszolásával mélyítettük azt.

1. nap (2019. április 15.)
Az iskola előtti gyülekező és az autóbusz elfoglalása után reggel 8 órakor megkezdtük utazásunkat a Felvidékre.
Első állomásunk Betlér volt, ahol a teljes épségében pompázó Andrássy vadászkastély izgalmas történetét és termeit (Vörös fogadó szalon, Ebédlő, Játékterem, hálók, fürdőfülkék, Rózsaszín szalon, Könyvtár, …) ismerhettük meg, valamint természetes múmiákat láthattunk.

Innen utunk a Sajó-völgyi bányavárosba, Rozsnyóra vezetett, melynek főterén láttuk a városházát háromnyelvű felirattal (magyar, német, szlovák) és bányászcímerrel, a város Őrtornyát zenélő órával, egy Petőfi emléktáblát és a házat, ahonnan II. Rákóczi Ferenc 1706-ban a fennhatósága alatt álló országrészeket kormányozta.

Első napunk utolsó állomása Szepesszombat volt, ahol a későromán stílusú Szent György templomon és a mellé emelt reneszánsz harangtornyon kívül idegenvezetőnk mutatott egy régi házat, ahol a helyiek szerint megszállt Mátyás király.

Innen szálláshelyünkre indultunk, melynek ablakából Tátralomnic csúcsára láttunk és ahol kényelmes szobákban egy helyi jellegzetes vacsora elfogyasztása és egy jó hangulatú csoportos vetélkedő után jót aludtunk.

2. nap (2019. április 16.)
Korai svédasztalos reggelink után a Tátrai Nemzeti Park területén feltárt Bélai cseppkőbarlanghoz indultunk, melyet a Bélai Tátra egyik hóval szegélyezett turista ösvényén, izzasztó, de jóleső túra árán tudtunk megközelíteni. Nyitás előtt lehetőségünk volt egy kis pihenésre, ami jól is jött a barlangban megtett 866 lépcsőfokkal nehezített 70 perces újabb túra előtt, melynek minden pillanatát élveztük. A barlang termeiben csodálatos cseppkő-képződményeket és kis tavakat láttunk. A barlangtúra utolsó helyszínén, a Zeneteremben mindenkinek nagy élmény volt a zenehallgatás és a közös éneklés. Ezen a napon második állomásunk Késmárk volt, ahol az Evangélikus templomban megkoszorúztuk Thököly Imre fejedelem sírját, majd megnéztük a Városháza tornyát, melynek órája éppen zenélt, és a közelében láthattuk a Millenium évében ültetett ma is élő hársfát, majd kis séta után a Thököly várat.

Egy hűsítő fagylaltozás után indultunk az egykori Szepes vármegye székhelyére a Szepesség gyöngyszemének méltán nevezett Lőcsére. A város felé közeledve láttuk a ma is ép középkori városfalat, majd fakultatív program keretében megnéztük belülről is a Szent Jakab székesegyházat és annak híres szárnyas oltárát. Ezután a történelmi Városháza közelében Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony, és Mikszáth Kálmán: A fekete város című műveiről beszélgettünk, majd a vállalkozó kedvűek kipróbálták a Szégyenketrecet. Végül megcsodáltuk a Thurzó-házat, majd tovább indultunk.

Az eredeti terven- idegenvezetőnk javaslatára kicsit módosítva – Márkusfalva felé vettük az irányt, ahol a rokokó Máriássy – kastélyt kívülről megcsodáltuk, majd a közelében levő várat és a közvetlen szomszédságában levő Szent Mihály templomot néztük meg, melynek belsejében Máriássy István sírkövén megfigyelhettük egy 15. századi lovag páncélját, fegyverzetét.

A rendelkezésünkre álló időt kihasználva Igló település meglátogatását is előrehoztuk a második napra. Orsó alakú főteréről jól szemügyre vehettük a Szűz Mária templom tornyát, melyen – idegenvezetőnk története alapján a helyiek kérésére – két óra található, mivel az elsőt túl magasra építették be, azon nem lehetett jól látni az időt.

A nap utolsó állomása Csütörtökhely volt, ahol valódi művészettörténeti különlegességet láthattunk: szorosan egymás mellett a román és a gótikus stílust képviselő egy- egy építészeti remekművet: a román stílusú Szent László plébániatemplomot, és a Zápolyaiak gótikus stílusú temetkezési kápolnáját. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a templomot és a közeli kolostort egy földalatti járat köti össze, melyet hosszú ideig használtak is.

Napunkat egy kiadós vacsora után a megfigyelt, megszerzett új tudást felelevenítő vetélkedővel zártuk, majd a szobákban történő beszélgetések alatt, után elaludtunk.

3. nap (2019. április 17.)
Korai reggelink és a Tátra ezúttal ködbe vesző csúcsának megcsodálása után bepakolt bőröndjeinkkel felszálltunk a buszra. Elindultunk kirándulásunk utolsó napjának első állomására, Közép Európa legnagyobb várába, a 4 hektárnyi területű Szepesi várba, ahol Szapolyai János született, miután a várat Mátyás király a Szapolyai családnak adományozta 1464-ben, majd később a Thurzó család, azután a Csáky család tulajdonába került. A rendkívül erős szél és lehűlés ellenére is nagy élmény volt a sziklára/ sziklába épített vár látványa.

Innen Eperjesre, az egykori Sáros vármegye székhelyére utaztunk. A Flórián kapun keresztül gyalog közelítettük meg lencse alakú főterét. Megnéztük a háromhajós Szent Miklós csarnoktemplomot, a Városházát a három epret ábrázoló címerrel. Elsétáltunk az Evangélikus Líceumhoz, melynek falán Kossuth emléktáblája tanúskodik ottani tanulmányairól. További sétánk során elhaladtunk a Caraffa szobrát ábrázoló és a Thököly felkelés utáni áldozatainak nevét mutató emlékmű előtt. Láttuk a Rákóczi-házat, ahol II. Rákóczi Ferencet őrizték mielőtt Bécsújhelyen bebörtönözték.

Kissé fáradtan, de továbbra is lelkesen utunk Szlovákia második legnagyobb városa, Kassa felé vezetett tovább. Itt meglátogattuk Márai Sándor ülőszobrát. A helyi parkgondozó kérésünkre készséggel késleltette a fűnyírást, míg egy tanuló Márai sorait felolvasta, és míg koszorúnkat elhelyeztük a szobornál. Ezután megnéztük Rákóczi rodostói házának mását, előterében a 21. században állított Rákóczi szoborral. Végül a Szent Erzsébet székesegyházba mentünk, ahol II. Rákóczi Ferenc sírját volt alkalmunk egy szavalat elhangzása és egy közös éneklés majd főhajtás után megkoszorúzni. A megható pillanatok után megnéztük még a szárnyas oltárt, a kettős lépcsősort, mely lehetővé tette a király és a királyné egyidejű felfelé haladását, a gyönyörű csillárt, melynek felső része a Szent Koronát formázza és annak függő díszei tartják magát a csillárt, és mindezek után hazaindultunk.

Este nyolc óra körül értünk Vácra. Az utólagos beszélgetések és értékelés tanúsága szerint mindenki jól érezte magát és észrevétlenül, élményszerűen sokat tanult a kiránduláson.

A program lezárásaként 2019. május 3-án az értékelő lezáró foglalkozáson összefoglaló előadást tartottam, majd egy rövid beszélgetés keretében is felidéztük a kirándulás élményeit. Ezután a tanulók csoportokban feladatlapokat töltöttek ki- nagy örömünkre igen sikeresen.

A pályázat megvalósításában résztvevő kolléganőimmel Fázold Ágnessel és Nagy Ágnessel rendkívül élménydúsnak és hasznosnak találtuk a kirándulást. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy éljen ezzel a lehetőséggel – írja Sasváriné Kóra Rita. ♦