Közösségépítés Szent László élete és működése nyomán
Szent László királyunk, magasztos katonája Krisztusnak, dicső lovagja a tizenegyedik század Európájának, érdemein a huszonegyedik század legtöbb diákja – ásít. Szent László alakját is beburkolta az a mitikus, álmatag olajkék pára, amit a ma egykedvű embere borított rá: a közöny. Tíz évszázad távlatából az emberi lélek durván faragottnak valamint buzgó katolicizmussal átitatottnak tetszik. Hogy Szent László jellemében, és vele együtt a középkorban felleljük a jelen kor párhuzamait a Váci Madách Imre Gimnázium és a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákjai közös útra indultak László király belpolitikai intézkedései nyomán.
Zenta diákjai elsőként Kalocsát keresték fel, mely város tanúbizonysága Szent László keresztény buzgalmának. A király jelentős egyházpolitikai intézkedése volt a kalocsai érsekség kiterjesztése a bácsi területekre, ezzel életre hívva a tekintélyesebb kiterjedésű Kalocsa-bácsi érsekséget.
Tihanyban, a váci diákokkal egyetemben a Bencés Apátság tömjénes miliőjét érezhették át még inkább a közösség tagjai, majd a város panoptikumában Árpád-házi királyaink életnagyságú viaszszobrai közt ismerkedhettek meg a dicső király lovagi termetével, szilárd vonásaival, élete történetével. Felmenőiről csakugyan bensőséges módon informáltattunk, szó esett bátyja, I. Géza rövid, ám egyházszervezés szempontjából jelentős uralkodásáról, illetve apjuk, I. Béla csakugyan kurta koronás éveiről és dicstelen haláláról. A történetek hatására a régmúlt párájába burkolt királyi arcok mind rokonszenvesebbé lettek.
Székesfehérvárott szellemi síkon belecsöppentünk a középkor nyüzsgő, életteli atmoszférájába, miközben fizikai valónkban a hajdani koronázások színhelyét, a Koronázó Bazilika romkertjét jártuk be. A város László király idején egyaránt volt a Magyar Királyság szakrális, egyházi és világi központja, a szentté avatások, a fehérvári törvénylátó napok és a koronázások zajlottak itt.
A fővárosba érkezve a Hősök terén rendhagyó történelemóra keretében vettük sorra a királyok és jelentős államférfiak szobrait, felidézve életük és működésük legjelentősebb tetteit, eseményeit. Szent Lászlóhoz érve, a szobor alatti különösen mozgalmas dombormű történetét hozzátoldottuk a lexikonszerűen adagolt információkhoz, így a kun támadástól megmentett magyar lány és László magával ragadó legendájától úgy tetszett, megmozdult a közösség szemében a szoborrá kövült király alakja.
Minthogy Váchoz különösképp kötődik Szent László, a Duna-menti sétányon, majd a László bátyja által alapított Géza király székesegyház előtt felelevenítettük a krónikába illő legendát, miszerint László király Vác mellett, katonái körében táborozva élte meg a látomást, amely azt sugallta neki, hogy bátyja győzni fog a trónt akkor birtokló Salamon felett, és megszerzi a koronát. Géza immár koronás főként a tábor helyén emeltetett székesegyházat, amely előtt Szent László eme történetét és további legendáit regéltük el.
A közös út végére a diákok szeméről eltűnni látszott a közöny Szent László és a hajdanvolt, megfoghatatlannak tetsző középkor iránt. Ezek után el kell tehát ismernünk e kor sajátos, vérbő, pulzáló és a mai napig jelentős hagyatékát. (Kmetty Klaudia 11.C) ♦