Kalász Ákos: többek lettünk, ügyesebbé váltunk a Covid-helyzettől

A COVID időszakról, a következő tanévről és még néhány más dologról készített interjút a 10. A osztály lelkes média csapata augusztus végén Kalász Ákossal, a Piarista Gimnázium igazgatójával.

Hogyan értékeli az előző tanévet? Az ismert hosszú „szünet” alatt hogyan teljesítettek a tanárok, a diákok?

Az előző tanév rendhagyó körülményeit összességében jól vette mindenki, persze voltak egyéni különbségek a barikád minkét oldalán. Hiszen voltak nehézségek, akadályok, de ezek többségét megtanultátok, megtanultuk kezelni. Gyors alkalmazkodás után beállt egy normál működései rend, amelyben helytálltunk közösen. Diák, tanár egyaránt. Sokan javítottak is, elégtelen pedig nagyon csekély számban született az év végén. Formálisan tehát ment minden a maga rendjén. Arra is jó példát mutatott ez az időszak, hogy a legfontosabb a helyzethez való jó alkalmazkodási készség volt. Aki képes volt alkalmazkodni, sikeresebb volt annál, mint aki kevésbé. Ha eltekintünk a technikai és egyéb körülményektől, az életben is fontos ez az alkalmazkodási készség, tehát nagy leckét kapott mindenki, és most élesben kellett vizsgázni belőle. Megtanulhattuk, hogy a változásokat és nehézségeket nemcsak elszenvedni lehet, hanem a lehetőségekhez képest ki lehet hozni a maximumot minden szorult helyzetből. És sosem szabad elfelejtenünk, hogy az Istenben bízónak (vagy az Istent szeretőknek) minden a javára válik! (Róm 8,28.) Így válhatott javunkra ez a COVID-helyzet, így tanulhattunk meg sok mindent, amitől többek lettünk, ügyesebbekké váltunk, növekedtünk – a tanulás iránti személyes felelősségünkben mindenképpen. És itt megemlítenék egy nagyon átfogó kutatást, ami az országban párját ritkító, sőt nem volt ilyen alapos kutatás-mérés-elemzés sehol, csak nálunk. Érdemes elolvasni, az ínyenceknek tartogat sok érdekességet, de minden diák is újraélheti ezeket e különös hónapokat, ha átfutja. Magára ismerhet. Érdemes újraolvasni is.

Egy kézenfekvő, mindenkit foglalkoztató kérdés: látjuk, hogy folyamatosan emelkednek a koronavírus jelenlétét mutató számok, készülnek arra, hogy ismét digitális oktatás lesz?

Alapvetően kontakt iskolára készülünk, azaz a hagyományos iskolára rendezkedünk be. De felkészültek kell legyünk minden változásra. Ha ez tavaly, pár óra alatt sikerült, most, is menni fog. De hiányoztok, s biztos mi is nektek, hiányoznak azok a tényezők, amelyektől valóban iskola az iskola: a találkozások, a közös tanulás, a szüneti hülyeségek… Világossá vált, hogy tanulni lehet otthonról is, de az iskola ennél sokkal több. Persze, a piarista diákok azért ezt tudták korábban is, de ez most erős emlékeztető. De más bizonytalanság is van. Lehet-e az iskolát minden tekintetben úgy elindítani, mint az tettük egy évvel ezelőtt. Lehet-e a megszokott módon a Veni Sanctére összegyűlnünk? Lehet-e majd Patrociniumot, szalagavatót, bált, farsangot, sítúrát, PAD-os programot szerveznünk? Nem veszítjük-e el  a vírus miatt pont azt, amit a legjobban szeretünk itt a suliban? Ezek az igazán fogós kérdések! Az biztos, hogy rutinból semmi sem mehet, s hogy fegyelmezettnek kell lenni, mert csak így lehetünk együtt. Sikerülnie kell!

Futópálya RESTART: A megvalósulóban lévő fejlesztés mellett történik egyéb újítás is az iskola területén? Egy forrásunk szerint az iskola homlokzata is megújulhat, igaz ez?

A futópálya kivitelezési munkái augusztus végére befejeződnek. Volt vele gondolkodás, mert az udvar sarkában lévő platánfát semmiképp sem akartuk kivágni. Nem is bántottuk, ezért van a pályában egy kis emelkedés. De ez legalább változatossá teszi majd a futást! Egy minden igényt kielégítő, profi rekortán borítású futókör jött létre 2 pályával. Kíméli a bokát, a profik pedig az atlétika futásmozdulatait is tökéletesíthetik rajta. Egy szakaszon kiegyenesedik a nyomvonal, azaz eléri a távolugró gödröt. Így a legjobb nekifutással lehet majd elrugaszkodni. Más fejlesztések is történtek és vannak éppen kivitelezés vagy beszerzés alatt. Termeket festettünk, javítottunk, bútorokat szereztünk be, s újabb 18 állomásos laptopbázist alakítunk ki. Az iskolai wifi-hálózat elérte a csúcsot, minden teremben egyszerre akár az összes diák tud kapcsolódni anélkül, hogy megakadna a tű virtuális lemezjátszóján. Kifestettük az ebédlőt, néhány folyosót, öltözőt, raktárat (ezeket nem is látjátok majd). Megszépült a gazdasági bejárat is, és jó pár terem linóleum burkolata is „megjavult”. Sokat dolgozunk rajta, és sok pénzt áldozunk arra, hogy igényes környezetben, a legjobb körülmények között tanulhassatok! És sokatok becsüli is ezt.

Két nagy projekten dolgozunk ezeken felül. Az egyik valóban a homlokzat. Ez nem nagy meglepetés, látszik, hogy van vele teendő. A barokk város egyik ékköve a főtér, s benne az iskolai homlokzat, ami sok helyen rojtos, foltos, ütött-kopott. De a külső mellett a belső falak még rosszabb állapotban vannak. A tervek elkészültek, az elmúlt időben hol közelebb, hol távolabb kerültünk a megvalósulásától. Ez olyan sok pénz (minimum negyedmilliárd forint), hogy saját forrásból még csak álmodozni sem tudunk róla. De mégsem szabad lemondani róla! Ezzel az állhatatossággal hittünk a műfüves pálya vagy a labor ügyében, sőt az első wifi-fejlesztésben is. És ezek mára mind valósággá lettek! A másik nagy projekt a tornaterem teljes és komplex felújítása. A terem 22 éve épült, még „ráncfelvarrások” sem voltak azóta, legfeljebb eseti hibajavítások. A padlózatot, a tejes gépészetet, a nyílászárókat, a világítást kellene megújítani, s ehhez van is partnerünk. Tárgyalunk, egyeztetünk, álmodunk, reméljük, ebből is lesz valami.  

Mi lesz az iskola idei mottója? 

„Karoljátok fel tehát egymást!” (Róm 15,7)

Miért pont erre az igeszakaszra került a választás?

Ismét Szent Pálhoz fordultunk. Ő megtérése után nagyon fontos pontokon értette meg Jézust! Sokat tanulhatunk tőle, ha figyelünk rá. Talán már 3 mottónk is tőle van. Arra hív, hogy ne önmagunkkal foglalkozzunk kizárólagosan. Arra szólít, hogy felfedezzük egymást, közelebb menjünk egymáshoz, s olyan ponton merjünk a másikhoz lépni, ahol valami szükséget szenved. Merjünk felkarolni, de merjünk mi magunk is felkarolhatóak is lenni. És az idézet folytatódik, aki kíváncsi keressen rá.

Köszönjük az interjút! (Ó.Sz.)