Hatvanhat éves korában elhunyt Furucz Zoltán, a Váci Napló tulajdonosa, főszerkesztője

Hatvanhat éves korában 2020 december 21-én elhunyt Furucz Zoltán, a Váci Napló tulajdonosa, főszerkesztője. Egész életét az újságírásnak szentelte, és mindig nagy odaadással dolgozott a média különböző területein.

Az érettségi után szülei orvosnak szánták – egy kis ideig dolgozott is a váci kórházban műtősként -, de ő mást szeretett volna tenni. Addig már több novellát is írt és keresztanyja javaslatára kereste fel a Pest Megyei Hírlap váci szerkesztőségét, azzal, hogy szívesen írna nekik. Ettől kezdve több cikke jelent meg a Váci Hírlapban, majd az írások nyomán jelentkezett a Pest Megyei Hírlap kiadóvállalatánál újságírónak. Nem sokat kellett a válaszra várnia, a Május 1 Ruhagyár Elegant című üzemi lapjának a szerkesztője felvette őt újságíró gyakornoknak.

Közben megnősült, majd következett a két év katonaság, ahol kérte, hogy tovább gyakorolhassa szakmáját. Erre engedélyt kapott és egy éven keresztül a Néphadsereg újság szerkesztőségében töltötte katona idejét. A katonaság után a Pest Megyei Hírlap váci szerkesztőségében dolgozott, később bekerült a budapesti szerkesztőségbe, ahol sokat tanult, szakmailag is tovább képezte magát az újságíróiskolán, majd elvégezte a Ho Si Mihn Tanárképző Főiskola művelődésszervező szakát.

A rendszerváltást már a Népszavánál élte meg, ahol szakszervezeti titkár is volt. Amikor az új tulajdonos megvásárolta a napilapot, annak elveivel nem értett egyet, felmondott. Ekkor merült fel benne, hogy régi álmát valóra váltsa. Emlékeiben élt, hogy gyermekkorában édesanyja mindig megvetette vele a Váci Naplót, ami akkor piaci napokon, hetente kétszer, kedden és pénteken jelent meg. Kiváltotta a vállalkozását és 1991. július elején megjelentette az első Váci Naplót, amit azóta is ugyanolyan lendülettel készített el, írt bele, mint csaknem harminc éve.

Most már többet nem olvashatjuk írásait a Váci Naplóban, a koronavírus felülírta terveit, teste hosszú ideig küzdött, de végül feladta. Gyermekeihez, unokáihoz kórházból írt utolsó üzenetében ez állt: „Túlélem!” ♦