A ’90-es rendszerváltást követő „új világban” a baloldali és liberális színekben mutatkozó pártalakulatok nem találják a helyüket, a mai napig nem tudnak mit kezdeni az „ajándékba kapott” kapitalizmussal, a szocializmus utóhatásaival, Trianon örökségével, a nemzettudat problémáival, az egyházakkal való együttélés-együttműködés dolgaival, a közös jövőépítéssel –, hogy csak néhányat említsünk a feldolgozatlan, vagy kevésbé feldolgozott sorskérdések közül. De ezekben az ügyekben a magukat konzervatívnak, kereszténydemokratának beállító pártok, egyéb képződmények sem képesek érdemleges, részérdekeken túlmutató álláspontokat kiszenvedni magukból.