„Egyedül gyorsabban haladsz, de együtt messzebbre jutsz” – tartja egy afrikai közmondás. Szombaton, a Váci Waldorf Iskola adventi forgatagán pontosan megértettem, mit is jelent ez a mondat a maga teljességében. Amikor először átléptem az iskola kapuját, úgy éreztem, mintha egy másik univerzumba érkeznék – egy olyan világba, ahol a közösség természetes, a mosoly őszinte és a gyerekek számára az önállóság nem kivétel, hanem mindennapi gyakorlat.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön a nap, amikor a város vezetője arra kér majd: adjak fel egy barátságot - ma ez történt. És bár sok mindent megtapasztaltam az elmúlt huszonöt évben, erre a kérésre nem tudtam, de nem is akartam igennel felelni.

A „balliberális” politikai ellenzéket az elmúlt másfél évtized felőrölte, már nem jelent veszélyt az illiberális pártállamra. Tudomásul kell vennie, hogy a kormány- és rendszerváltásra, a nemzetegyesítésre esélyes egyedüli erő a Fidesz-KDNP legbelső köreiből robbant ki és vált országot megmozgató radikális reformmozgalommá

Pontosan azért nem nézek már évek óta magyar tévécsatornát, nem hallgatok rádiót és nem olvasok országos híreket, mert elegem lett abból, hogy mindenhol csak a veszekedést, a sárdobálást és a hatalomért folytatott szócsatákat látom/hallom/olvasom. Azt hittem, legalább helyben, Vácon kicsit más lesz. Hogy itt még megmaradt valami abból, amiért érdemes volt közösségben gondolkodni. De most már itt is ugyanaz a légkör kezd kialakulni.

Ismét ránk szakadt a történelem. Politikai földindulás van. A nép nagyja szembefordult a hatalommal, amely az elmúlt másfél évtizedben despotikus pártállamot épített – a legrafináltabb fajtából. Egymás farkasaivá változtatott minket, hogy uralkodhasson felettünk, hogy korlátlanul lophasson: közvagyont, érzelmet, értelmet – életet. Tömegek forronganak, feltámadtak az önvédelmi reflexek.

Jómagam is részt vettem a Szérűskertben rendezett eseményen, amelyen az 5,4 km-es távot futottam. Bíró György kérésére írom ezeket a „kritikának” gondolt sorokat, a verseny során tapasztaltak alapján. Kritikus szemmel néztem a következőket.

Egyre többen érezzük úgy, hogy elég volt a megosztottságból, a gyűlölködésből és a folyamatos hangulatkeltésből – különösen itt, a saját városunkban. Vácon élünk, itt neveljük a gyermekeinket, itt szeretnénk békességben, közösségben élni.

A ’90-es rendszerváltást követő „új világban” a baloldali és liberális színekben mutatkozó pártalakulatok nem találják a helyüket, a mai napig nem tudnak mit kezdeni az „ajándékba kapott” kapitalizmussal, a szocializmus utóhatásaival, Trianon örökségével, a nemzettudat problémáival, az egyházakkal való együttélés-együttműködés dolgaival, a közös jövőépítéssel –, hogy csak néhányat említsünk a feldolgozatlan, vagy kevésbé feldolgozott sorskérdések közül. De ezekben az ügyekben a magukat konzervatívnak, kereszténydemokratának beállító pártok, egyéb képződmények sem képesek érdemleges, részérdekeken túlmutató álláspontokat kiszenvedni magukból.

A váci Duna-híd terve évek óta viták kereszttüzében áll, és a közvélemény megosztottsága egyre inkább nyilvánvalóvá válik. A kérdés azért lett ismét aktuális, mert a Pest Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztálya hivatalosan is megindította az előzetes vizsgálati eljárást.

Egy elkeseredett váci lakos kereste meg szerkesztőségünket, mert egyre több autós használja parkolóként azt a füves területet, amely korábban zöldövezetként funkcionált a vasútállomáson található P+R parkoló mellett. Az érintett terület állapota folyamatosan romlik, és bár a probléma már nem új keletű, érdemi változás eddig nem történt.

A mai napig teoretikus és politikai vita tárgya, hogy a helyi önkormányzatok hol és hogyan helyezkednek el (helyezkedjenek el) a hatalommegosztás rendszerében. Lényegében a három hatalmi ág – a törvényhozás (parlament, helyi önkormányzat), a végrehajtó hatalom (közigazgatás) és az igazságszolgáltatás (alkotmánybíróság, bírói szervek, ügyészség) – melletti tényleges hatalmi centrumok. Szerepkörük összetett: egyrészt a végrehajtó hatalmi […]

Alighogy kikeveredtünk a népi demokrácia bűvköréből, máris egy új kiszerelésű totális rendszer, az „illiberális demokrácia” építésére adtuk a fejünket. Magunkba áramoltatjuk az új igét, a rafináltan kiépített és működtetett diktatúra fondorlatos ideológiai magyarázatát, isszuk a rezsim ebből levezetett hazug, együgyű politikai eredetmondájának minden szavát. Nincs mit szépíteni rajta, voksainkkal felhatalmaztuk a Fideszt, hogy elkövesse az […]