VÉLEMÉNY: Blokád alatt a lélek és értelem

A 90-es rendszerváltás egyik legfőbb demokratikus vívmánya az önkormányzatiság megalkotása volt, amelyet a 2010 utáni sunyi rendszerváltás megtagadott. Az alaptörvény már nem ismeri el a polgárság alkotmányos alapjogát az önkormányzásra. A Fidesz az önkormányzatiság felszámolását, a helyi közösségek egymásnak uszítását hatalmi törekvései középpontjába állította. Váci polgármester-jelöltje és képviselő-jelöltjei belekampányolják a fejekbe, hogy nekik Vác az első, miközben szorgos párthangyaként a párt hatalomkoncentrációján, az oligarchák gazdagításán dolgoznak – mindannyiunk kárára.

Imre Zsolt fegyelmezett pártkatonaként erőn felül teljesít. Már a kampány kezdetén ledobta Vácra a reményt: „lenni Duna-híd, ha ő lenni polgármester”. Képzeletben már át is kelt a hídon, amikor szembejött vele a választói akarat: a váci népnek nem kell olyan híd, amely a belváros, a Duna-part és a liget pusztulásával jár. Az egész város megrettent ettől az esztelenségtől, ahogyan attól a reális eshetőségtől is, hogy megválasztása esetén utat nyitna a gazdasági migránsok Gödről indított áradata előtt, munkásszállókat építene elszállásolásukra és figyelmen kívül hagyná az ezzel járó ellátási problémákat, közbiztonsági kockázatokat, kulturális anomáliákat. A Fidesznek e két – párt közeli vállalkozói érdekeket szolgáló – bravóprojektjén kívül valójában más városfejlesztési elképzelése nincs. Szerencsére.

A múltba igyekvő Imre Zsolt szerint „totálisan zsákutcás fantazmagória Vác esetében az osztrák kisvárosi elképzelés”! Azaz egy demokratikus alapokon álló, autonóm, innovációra ösztönző európai polgárváros nemkívánatos cél. Számára – és a Fidesz számára – az orosz vagy kínai, jobb esetben a két háború közötti magyar félfeudális kisváros lehet az áhított minta. Ez a jövőkép már formálódik is a jelenben. A Nyugat pária állama lettünk. A Kelet felé vezető tragikus utat tapossuk. Nem történelmi vagy világpolitikai kényszerből, hanem a fideszes pártelit akaratából. Nekik ez az út menekülő útvonal a lopott gazdagságba, nekünk meredek lejtő az élet további mélységei felé.

A Fidesz-rezsim a társadalmi béke érdekében blokád alá vette a lelkeket és az értelmet. Politikai és lélektani háborút folytat a társadalom eszmei, erkölcsi, mentális gerincének megroppantásáért. Akit nem tud vak engedelmességre bírni, annak elvitatja magyarságtudatát, kiközösíti a nemzetből, arra kényszeríti, hogy árnyékban, fal mellett, szemlesütve közlekedjen. Az ország másfél évtizede a „békepárti” Fidesz által kirobbantott és folyamatosan szított társadalmi háború lázában ég. Mivel a haza nem lehet ellenzékben, naponta visszafoglalja. Minél több győzelmet arat, annál nagyobb veszteséget okoz a nemzetnek. Ám nemcsak itthon, a világban is fellép a békéért, ahogyan azt naponta bizonyítja az orosz-ukrán fronton is. Tragikus békevédelmi felfogása a „megérdemli, miért nem hagyja magát, hogy előbb vége legyen” típusú áldozathibáztatásra épül.

Imre Zsolt fényes fogaskerék ebben a bűntudatépítő-bűnpártoló gépezetben. Gépiesen hajtogatja a mantrát, hogy csak ő, a Fidesz, meg a Fidesz-béke, és azok a váciak, akik ezt nem veszik be, nem erre szavaznak, ránk robbantják a világháborút. Ennél már nincs lejjebb… Nyilván van harmadik jövőkép is: ez a diktatúramentesített, háborús pszichózis alól felszabadított szabad Magyarország víziója. (D.)

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments