Magyarország nyelvi sziget, a nyelvre vigyázni kell
A nyári szünetet követően folytatódott a Sződligetiek Baráti Köre által szervezett Baráti esték című rendezvénysorozat a közösségi házban. A magyar nyelv napján az őszi idény első vendége Gyimóthy Gábor nyelvész, történész volt, akit Szabó Gyula mutatott be a résztvevőknek. A nyelvész azt mondja, kötelességének tartja megfigyeléseit továbbadni, olyan valakiként, aki az alattomosan terjedő, belülről alig észrevehető, bántó nyelvi szokásokat kívülről jobban látja.
Gyimóthy Gábor bevezetőjében elmondta, hogy 1956-ban, húsz éves korában hagyta el az országot, 56 éve él külföldön, ahol eleinte mindössze megkísérelte megőrizni az anyanyelvét. Több idegen nyelv tanulása közben (német, angol, francia, olasz, japán) döbbent rá a magyar nyelv értékeire, kifejezésmódjára, logikájára. Amikor Magyarországon jár, olyan szóhasználatok, beszédbeli fordulatok elterjedését tapasztalja, amelyeket a nyelvhasználat pusztulásának is lehet nevezni. Ezért kötelességének tartja megfigyeléseit továbbadni, olyan valakiként, aki az alattomosan terjedő, belülről alig észrevehető, bántó nyelvi szokásokat kívülről jobban látja. Magyarország nyelvi sziget, a nyelvre vigyázni kell, ezért egyre inkább a magyar nyelv ügye szószólójának érzi magát.
Két véleményt idézett olyanoktól, akik kívülről, vagy kívülről is látták a magyar nyelvet. George Bernard Shaw ír származású angol író komolyan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egy rádióban elhangzott nyilatkozatában többek között ezeket mondta: „Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. Miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna, egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi, erőtől duzzadó nyelven sokkal pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.“ Teller Ede, a világhírű fizikus, aki életének 95 évéből 77-et töltött külföldön, mondta állítólag, hogy ha nem magyar lett volna az anyanyelve, ha nem ezen a nyelven ismerte volna meg a világot, akkor pályáján legföljebb középiskolai tanárig vihette volna.
Gyimóthy Gábor mondanivalóját öt pontba csoportosította. Elsőnek a fölöslegesen és gyakran helytelenül használt idegen szó, kifejezés, és e szavak gyakoriságára, már-már kizárólagosságára hívta fel a figyelmet. Példaként említette a bacon helyett húsos szalonna, stroke helyett agyvérzés kifejezéseket.
Következő csoportosítása, hogy az emberek elfelejtenek magyarul beszélni, divatos fordulatokat, idegenből gyakran rosszul fordított kifejezéseket használnak, ez a számítástechnika elterjedésével még jobban felgyorsult, erre példa a regisztrál, linkelés, szkennelés szavak. Idézte a Magyar Tudományos Akadémia álláspontját ezzel kapcsolatban, miszerint ez által „bővül a nyelv”. Véleménye szerint ennek gátat kell szabni, mert ez nem bővülés, hanem nyelvromlás.
Harmadik pontban a fölöslegesen és néha nevetségesen használt igekötők gyakorlatára hozott példát: „megtapasztal, bevállal, bealudt”. Negyedikként a trágár beszéd, káromkodás, trágár szavak használatának elterjedését említette. Végül arról beszélt, hogy a magyar nyelv hangzását lábbal tiporja a furcsa hanglejtés, énekelve, nyafogva beszélés, a mondatvégi hangfölvitel.
Az előadás után kérdésekre válaszolt. Elmondta, hogy külföldön nap, mint nap tudatosan kell dolgozni azon, hogy megtartsa az anyanyelvét, ezért nem érződik a beszédén idegen hanglejtés. Az első időszakban mindig megnézte, hogy mit jelentenek magyarul a szavak, mert a nyelv elvesztése észrevétlenül történik. Kislányát is megtanította magyarul, magyar nyelvű könyvekből olvasott fel neki. Külföldön vannak társaságok, akik összejönnek és ápolják a nyelvet. Miért mondta, hogy különb nyelv a magyar? Egyik nyelv ellen sem beszél, külföldi nyelvészek véleményét mondta, a magyar egy teljesítőképesebb nyelv, rendkívül törekszik a pontosságra.
Az est végén Gyimóthy Gábor bemutatta a magával hozott mese- és verses köteteit, melyeket a SzBK-n keresztül a sződligeti községi könyvtárnak adományozott. (Demény Katalin) ♦