Csank: „Olyan volt a Fradi edzőjének lenni, mint kaktuszba ugrani”

A pár hete megjelent A Fradi mestere voltam című könyvben Csank János többek között elmondja, hogy a váci edzősködése idején a magyar és a külföldi foci előtt járt. Mesélt Torgyán Józsefről és Furulyás Jánosról, kiderül, hogy este vagy nővel van, vagy pedig vadászik, de elárulja azt is, hogy miért mondta azt korábban, a Ferencváros kispadjára nem ülne le. A megjelent könyv alapján a pepsifoci.hu közöl egy érdekes írást Csank Jánosról, aki a Váccal bajnoki címet szerzett.

– Amikor a Vác edzője voltam, a magyar futball előtt jártam. Sőt, nyugodtan állíthatom, talán a külföldi futball előtt is, bizonyos szinten… A példaképem Max Merkel és Ernst Happel volt. Nem sok mindent tudnak róluk az emberek, egy-egy újságcikk, ha megjelent velük kapcsolatban. Happel borzasztó kemény edző volt, aki nem ismert kegyelmet. A játékosait melegítőben edzette éjjel-nappal. Ezt én is átvettem, mert fejlesztette az akaraterőt.

Csank beszélt Gera Zoltánról is, aki nála lett stabil NB I-es játékos, és akit zseninek tartott.

– Gera óriási szám volt. Ő körülbelül tíz és fél percig tudott futni. Elkezdtem vele foglalkozni, láttam, hogy extra. Ahogy hozzányúlt a labdához… Gerának sokszor fogalma sem volt arról, hogy mit akar, hogy mi következik. Improvizált. Ő a saját cselének az ellencselének az ellencselét is megcsinálta. Arra gondoltam, ősszel csak futtatom, és egyénileg foglalkozom vele. Ehhez képest az első meccsen, a Haladás ellen beraktam. Rúgott egy gólt. És mit ad isten, ugrott egy szaltót. Mondtam a kispadon Vassnak, ezt nagyon elhibáztam. Ha ezek után nem fogom betenni, meg fognak ölni. Az volt a baj, hogy akkor Gerának még csak edzenie kellett volna. Szerencsére gyorsan fejlődött. Speciális játékot követtünk. Zoli szabadon játszhatott, de mindig a szélről indult. Valahol mindig kikötött, ekkor a csapat is arrább csúszott. Úgy fociztunk két csatárral, hogy igazából hárommal játszottunk. Gerát nem tudták kiszámítani, mert hol itt volt, hol ott. A kiszámíthatatlansága miatt nagyon jók voltunk vele. Persze vigyáztam rá, sokszor jó ütemben cseréltem le. Észrevettem rajta, kezd megjönni az esze. Ez korábban nem feltétlen jellemezte, letámadott mindenkit azzal a kondícióval, amivel érkezett. Hamar kiderült, Gera egy ösztönös zseni.

Csanknak Torgyán Józsefről, a klub korábbi elnökéről is volt egy sztorija.

– Először voltam bent Torgyánnál a Földművelési Minisztériumban. Ott ült az öreg előttem, mondtam neki, kicsit otthonosabban érzem magam itt, mint ő. Kérdezte, miért? Mert én agrármérnök vagyok, válaszoltam. Közöltem vele, nem jól igazoltunk. Erre rám nézett, és rákezdett: Ugye nem gondolja komolyan, hogy mindenben én vagyok a hibás? Azt válaszoltam: Nézze miniszter úr, azt nem mondom, hogy mindenben, de hogy sokban, az biztos. Kérdezte, mivel tudna kibékíteni? Páncsics megszólalt: Zöld kártya, a Pilisben. Hamar megkaptam a vadászjegyem…

A Ferencváros elnökével, Furulyás Jánossal nem volt túl jó a viszonya.

– Egyszer bementem egy könyvesboltba, ahol egy Fradi-kötetben nyilatkozott rólam. Négy dolgot állított velem kapcsolatban. Először is hogy nem szeretem a Ferencvárost. Másodszor, legszívesebben csak vadásztam volna. Harmadszor, naponta másfél órát tartózkodtam a pályán. Negyedszer, minden idők leggyengébb bajnokcsapatát irányítottam. Mind ökörség volt. Kezdjük a végéről: az, hogy minden idők leggyengébb bajnokcsapatát irányítottam, az nem negatívum számomra, hanem dicsőség. Tényleg csak másfél órát tartózkodtam a pályán? A hétfő szabadnap volt, kedden és szerdán kétszer két óra edzést tartottam. Csütörtökön és pénteken egy-egy tréninget vezényeltem. Szombaton meccs, vasárnap ismét egy foglalkozás volt. A másfél óra vicckategória. A vadászattal kapcsolatban eszembe jut egy történet. Aznap, amikor történt az eset, két edzést tartottam az Üllői úton. Ennek ellenére odajöttek hozzám hárman, és megkértek, hogy este menjek vissza utánpótlás-értekezletre. Kérdeztem, kik lesznek ott. Csak mi négyen, felelték. Felajánlottam, meghívom őket egy ebédre, ahol megbeszélhetjük a dolgokat. Ezt nem akarták, erősködtek, hogy este hétre jöjjek vissza. Erre válaszoltam nekik félmókásan, hogy este én vagy nővel vagyok, vagy vadászom. Ez a mondat jutott valószínűleg Furulyás fülébe, amiből azt a következtetést vonta le, hogy én legszívesebben csak a vadásztam volna. Azzal kapcsolatban, hogy nem szeretem a Ferencvárost, meg kell jegyeznem, egyszer valóban nyilatkoztam egy olyat, hogy egy bizonyos csapatban nem szeretnék edző lenni. De az egy speciális eset volt, amikor én valóban nem illettem az akkori Fradiba.

Csank János a 2007/08-as szezonban újra leülhetett a Ferencváros kispadjára, de ő sem tudta az NB II-ből feljuttatni a csapatot.

– Én voltam a csapat edzője, vállalom a felelősséget, hiszen nem sikerült elérnünk a célunkat. Azt azonban megjegyezném, hogy ebben a kudarcban nem csak én vagyok sáros.

Azt is megjegyezte, ez volt élete leggyengébb csapata. Ennek ellenére nem bánta meg, hogy elvállalta másodszor is a Fradi vezetését.

– Ez olyan, mint amikor az illető beleugrik a kaktuszba. Kiemelik, kiszedik a rengeteg tüskét a testéből, és megkérdezik, miért tette? Egy pillanatig jó ötletnek látszott. Nálam is ez volt… ♦