Laller túlélte a fallal való ütközést és nem tágít: továbbra is a Dakar a végső cél!

Nem a kedvenc szezonjai közé fog tartozni a váci Horváth Lajos Lallernak a 2012-es. Hiába gyűjtött be két ezüstérmet is az év végén, a Gyulán elszenvedett balesete megpecsételte az egész idényét. A tereprally-motoros rehabilitációja a súlyos balesete után szépen halad előre – bár még egy komoly műtét vár rá az idén -, s most még nagyobb terveket szövöget 2013-ra, mint azelőtt. A végső célja még mindig a Dakar Rallyn való rajthoz állás 2015-ben.

– Szépen és eredményesen kezdődött számodra a 2012-es versenyszezon. Hogy értékelnéd az év elejét?

– Nagyon szépen indult a 2012-es szezon, fantasztikus volt a felkészülés, és óriási elszántsággal vágtam neki az idénynek. Két héttel az első verseny előtt derült ki, hogy több versenyt is rendeznek Magyarországon, ami beleszámít az Európa-bajnokság értékelésébe is. Áprilisban Hajdúszoboszlón nyitottuk meg az évet. A II. Aqau Palace Kupán a szombatot a 2. helyen zártam, vasárnap azonban sikerült megnyernem a viadalt. A következő állomás Kapuvár volt, ahol sikerült ismét jól szerepelnem. Június végén Lengyelországba utaztunk, ahol egy elég komoly, mélyhomokos terep várt ránk. Szépen alakultak ott is a dolgaink mindaddig, amíg a vasárnapi futam egy tragédiába nem fulladt. Versenyzőtársunk és jó barátom, Bruno Andrea halálos versenybalesetet szenvedett. A történtek után a teljes motoros mezőny egyöntetűen úgy döntött, hogy feladja a versenyt.

– Aztán jött a Gyulai Várfürdő Kupa, ami elég szerencsétlenül végződött.

– Valószínűleg a lengyel verseny hatása alatt voltam még, mindennél jobban szerettem volna győzni, Andrea emlékére. Sajnos ez a futam nem alakult jól: a 3. kilométerben egy féktávot benéztem, és nagy sebességről egy jobb kanyarban lecsúsztam az útról. Mint egy gerely, úgy csapódtam be a szemközti falba. A baleset következtében az ülésen előre csúsztam, a kormány pedig eltörte a medencecsontomat. Ezek után még visszamentem a szervizparkba, ahol azonban már nem tudtam leszállni a motorról és mentőt kellett hívni hozzám. A gyors orvosi diagnózis minimum három hét kórházi fekvésre ítélt. Ezzel azonban még mindig nem ért véget a mizéria, hiszen egy hasi belső vérzésem is keletkezett. 2,5 liter vért kaptam, és egy életmentő műtétet hajtottak végre rajtam.

– Hogy vagy most? Melyik szakaszban tart a felépülésed?

– Köszönöm kérdésed, most már jól vagyok. Január 1-jétől elkezdtem a felkészülést: fokozatos terhelés és orvosi felügyelet mellet végzem a munkát, ami napról napra jobb. A felépülésem azonban nem volt zökkenőmentes: a csavarok, amikkel a medencémet rögzítették, megmozdultak és elkezdtek kicsavarodni. Szerencsére 6 milliméter kicsavarodás után megálltak, és egyelőre nem okoznak problémát. Ám év végén újabb műtét vár majd rám, hiszen ki kell szerelni a vasakat.

– A szerencsétlenség ellenére több díjjal is jutalmaztak év végén.

– A szezon eleje olyan jól sikerült, hogy a kényszerpihenőm ellenére meg tudtam tartani az előnyömet és az előkelő helyezésemet. Az Európa-bajnoki 2. helyezésemre vagyok a legbüszkébb, amit 45 cm3 feletti motoros kategóriában szereztem, de a magyar bajnokságban is ezüstérmet szereztem. Utóbbi eredmény egyben azt is jelentette, hogy az abszolút kategóriában – ahol a motor- és quadver-senyzőket egyben értékelik – 6. lettem. Kevésbé vagyok büszke a Rontó Pál díjra, amit az év legnagyobb esése miatt kaptam. Ez az a díj, amit jövőre nem szeretnék megvédeni.

– Habár a szezon második felében nem versenyezhettél, azért több alkalom is adódott arra, hogy bemutatkozz, és egy kicsit megismertesd a tereprallyt a sportkedvelőkkel.

– Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen megismerjék a mi sportunkat, ezért ahol tudtam, és a sérülésem is engedte, megjelentünk. Többek között a váci Maricsek Racing Team meghívásának tettem eleget, amikor egy új, fantasztikus kezdeményezésen vettem részt. Rallysok, motorosok és a technikai sportok szerelmesei özönlötték el Kaposvár utcáit, és a Rally Café Rally Show keretében tudtuk szórakoztatni a rajongóinkat. Októberben az V. Örömautózáson jelentem meg, ahol olyan élményben volt részem, amiben az előtt talán még soha.

– Gondolom, a gyógyulás, felkészülés mellett folyamatosan követted a Dakar eseményeit is. Mi a véleményed az idei viadalról?

– Abszolút figyelem az eseményeket, hiszen a nagy tervem, hogy 2015-ben jómagam is részese legyek ennek az őrületnek. A Dakar Rallyt nemcsak mint szurkoló, de mint szakértő is követtem, ugyanis több motorsporttal foglalkozó oldalnak írtam meg a véleményemet a versennyel kapcsolatban.

– Mit tervezel 2013-ra?

– Nagyon nagy terveink vannak 2013-ra. Egy új csapat tagjaként szeretném megszerezni az Európa-bajnoki címet, és a magyar bajnokságban is szeretnék a dobogó valamelyik fokára állni. Emellett világkupa futamokon is szeretném majd megmérettetni magamat. Tervezek egy ázsiai vagy egy afrikai sivatagi homokozást, ami már alapozás lenne a Dakar Rallyra. A felkészülés, versenyzés mellett azonban nagyon fontosnak tartom a társadalmi szerepvállalást is – jótékonysági rendezvényeken szeretnék segíteni a beteg gyerekeknek a felépülésben, valamint a Vöröskereszt munkáját támogatva a véradásra szeretném majd buzdítani az embereket. Ez lenne az én hálám az Égieknek azért, hogy vigyáztak rám és sikerült felépülnöm a betegségemből.

Nagyon várom már, hogy újra motorra ülhessek, mert úgy érzem, hazaértem a terep-rallyba, és megtalálom a számításomat ebben a sportban. (Horváth Judit) ♦