Váci foci: repülő banánhéj, elmaradt bérek, levegőben lógó tavaszi szezon

Káosz – így jellemezhetnénk a váci futball helyzetét. Sűrűsödnek az események, amelyek hátterében a régi vezetés újbóli megjelenése, az új, majdnem tulajdonos körüli változások állnak. És ugye ismert a mondás: két dudás egy csárdában nem fér meg. Az elmúlt hetekben derült ki, hogy John Marshall (képünkön), aki sokáig azt hitte, hogy megvásárolta a váci NB II-es csapatot működtető kft tulajdonjogát, vagy legalábbis a legfontosabbat, a licencet.

John Marshall nemrég a hírek szerint viszont tényleg megvásárolta az első osztályú Eger többségi tulajdonosi jogokkal járó üzletrészét, s néhány napja az a hír röppent fel, hogy egyik első intézkedésével menesztette a szakmai vezetést, amelynek élén a volt váci sikerember, Simon Antal állt. A Vácott megtartott sajtótájékoztatón az angol üzletember azt mondta: ennek ellenére továbbra is anyagilag támogatja a váciakat, és az ő B-tervében a két csapat valahol együtt szerepel.

Héger József, a Dunakanyar-Vác Kft-ben főtulajdonosként szereplő cég ügyvezetője viszont másképpen látja a dolgokat és eszerint is cselekszik. Azt mondja, még mindig ő dirigál, tehát elvárja, hogy mindenki hajtsa végre azt, amiről a szerződése szól. A hétvégén ennek megpróbált érvényt is szerezni, több egybehangzó információ szerint eljött a szombati meccsre. Ám már a beengedésénél is gondok voltak, csak hosszas huzavona után léphetett be a klubházba. Később bement az öltözőbe, ahol elég paprikás hangulat alakult ki. Hogy ott pontosan mi hangzott el, nem tudjuk, de tény: megdobálták őt banánhéjjal.

A játékosok reakcióján nem is csodálkozhatunk, hiszen hónapok óta nem kaptak bért, miközben az átigazolási időszak hamarosan lezárul, s ha nem tudnak elmenni, beszorulhatnak egy olyan helyzetbe, amelybe pedig nem nagyon akarnak: ad abszurdum a tavaszi szezont – mivel amatőr szerződésük van a kft-vel – fizetés nélkül kell végigjátszaniuk, amiért még vatikáni valutában sem várhatnak semmit.

A csapat az ősszel felálló új NB II-be jutásért harcol, a szezon első felében a célt teljesítették, a Magyar Kupában is a legjobb nyolc között vannak. A legnagyobb keserűség számukra, hogy a sorsuk nem a pályán dől el, sokan úgy érzik, hogy néhányan elszórakozgatnak kontójukra. Mindenki nagyon okos és hajthatatlan az ügyben, ebből azonban semmi jó nem születik. Írjuk le még egyszer: semmi!

A megoldás pedig nagyon egyszerű – mondják többen is, akik távol tartják magukat a harcoktól, de jól ismerik a szereplőket és a kialakult helyzetet. Ha Héger József a tulajdonos, akkor neki kell finanszíroznia a csapatot, s mivel ez volt a helyzet az elmúlt hónapokban is, visszamenőleg is vannak pénzügyi kötelezettségei. Ha nem tudja fizetni a költségeket, akkor álljon félre és adja át másnak a lehetőséget – fogalmazott a klub egyik alkalmazottja. Hozzátette: nem gondolhatja senki komolyan, hogy egy fenyegetésekkel ki-kényszerített helyzetben a csapat sikeresen vívhatja meg mérkőzéseit.

Az események nagy visszhangot váltottak ki a városban, Fehér György például részletesen ír a blogjában róla (mifo-cink.blog.hu).

“És most szó szerint idézzük az egyik, neve elhallgatását kérő játékost is a tegnapi megbeszélésről.

– A kft vezetése az elmúlt időben folyamatosan fenyeget minket. Fizetést viszont nem adnak. Tegnap a kft vezetői mellett az alpolgármester is megjelent az öltözőben (Pető Tiborról van szó – a szerk. megjegyzése), és még ő volt a legnormálisabb. Arról nem esett szó, mi lesz a három havi elmaradással, ám arról igen, hogy aki az angol befektetőtől egyetlen fillért is el mer fogadni, annak bíróság elé kell állnia. Persze a játékosok egyáltalán nem voltak nyugodtak, és ez nem meglepő pár nappal az átigazolási időszak lezárulta előtt fogalmunk sincs, hogy mi lesz a jövőben. A csapatunk hatodik a bajnokságban, állunk még a Magyar Kupában, de azt sem tudjuk, lesz-e csapat tavasszal, vagy sem. A kft vezetői azonban erről nem beszéltek, csak fenyegettek. Persze, ameddig tehették. Több futballista megdobálta őket banánhéjjal, és volt, aki egyszerűen csak kilökte őket az öltözőből.” (Furucz Zoltán) ♦