Manfred Zollner levele a teleküggyel kapcsolatban

Manfred Zollner levelét a márciusi testületi ülés keretében zárt ülésen tárgyalták a képviselők. A tanácskozás után Fördős Attila polgármester a teljes levelet nyilvánosságra hozta, melyet itt közzéteszünk, ahogy lapunkban is ígértük.

„Tisztelt Polgármester Úr!

Volt lehetőségem megtekinteni a 2013. február 21-i képviselő-testületi ülésen készült videó felvételt. Az ott elhangzottakat minősíteni nem az én feladatom, nem is vállalkozom erre, viszont kötelességemnek érzem annak elősegítését, hogy a képviselők ne folyosói pletykák, négyszemközti beszélgetések, félhivatalos, megbízható forrás nélküli információk alapján hozzanak döntéseket, hanem valós, tényekkel, számokkal, dokumentumokkal alátámasztott adatok alapján. Ahogy mondani szokás, az igazság adott, csak a hazugságot kell kitalálni.

A következő állításokhoz szeretnék ezúton információt adni:

,,Árukapcsolás, avagy TAO a telekért”

TAO befizetése a Zollner Magyarország számára kiadással, konkrétan pénzügyi hátránnyal jár, mérhető, forint milliókban kifejezhető hátránnyal. Ezért a nagyobb, nemzetközi mérleget készítő cégek általában nem vesznek részt benne, így 2012-ben mi is úgy döntöttünk, pontosabban a cég pénzügyi vezetése, hogy a hátrányok miatt nem veszünk részt ebben a támogatási formában. Erről a döntésünkről tájékoztattuk a város vezetését is.

2013-ban a város vezetése közvetlenül hozzám fordult azzal a kéréssel, hogy szeretnék lezárni a város és a cég kapcsolatában mai napig gondot okozó ún. ,,telekügyet”. Tették ezt azért is, hogy átgondoljuk: a Zollner Magyarország nem tudna-e mégis TAO támogatást nyújtani.

Nem én szabtam feltételt, még egyszer hangsúlyozom, hogy mindenki számára egyértelmű legyen. A megkeresés ebben a formában Vác vezetésétől érkezett. Miért is ebben a formában? Az ún. ,,telekügy” valóban meghatározó volt számomra a várossal való kapcsolatomban. Itt vissza kell

kanyarodnom az általam nagyra becsült Lábai László polgármester úr személyéhez. Vele nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépítenem és ő azt is szerette volna, ha lakóhellyel is rendelkezem Vácon. Elősegítendő a városhoz való kötődésemet, megemlített egy Duna-parti telket, amelynek a tulajdonosai és a város között hosszú ideje per volt folyamatban, a teleknek Dunához közelebb eső, értékesebb része miatt. Jelezte, hogy amennyiben megvásárolom az ominózus telket, lemondok a vitatott telekrészről a város javára, (még egyszer hangsúlyozom, a telek legértékesebb, Duna-parti részéről van szó) és a peres eljárást lezárjuk, akkor a város által kiírandó árverés keretében lesz módom megszerezni az érintett telek mellett fekvő – a város tulajdonát képező ingatlan tulajdonjogát. Így is történt, én kifizettem a telek vételárát (a teljes telekét, a Duna-parti vitatott résszel együtt), elintéztem, hogy a korábbi tulajdonos lemondjon a vitatott területről, a város tulajdonát képező szomszédos telek pedig árverésre került, én pedig versenytárgyalás keretében megvásároltam.

Ezen utóbbi telek vonatkozásában a város által támasztott eladási feltételek között szerepelt, hogy két éven belül köteles vagyok beépíteni az ingatlant. A területen álló házat elbontottam, megterveztettem a területre az általam elképzelt házat, amikor felmerült a szomszéd telek megvásárlásának lehetősége. Míg itt a tárgyalások folytak, közeledett a második év vége és hiába kértem a beépítési kötelezettség határidejének meghosszabbítását, Bóth János polgármester úr egy furcsa hangvételű levélben közölte, hogy neki nem áll szándékában hozzájárulni a határidő meghosszabbításához, ellenkezőleg, inkább visszaveszi a várostól megvásárolt területet, az általam a városnak ajándékozott Duna-parti résszel együtt, 10 %-al csökkentett áron. Az üzenet kimondva – kimondatlanul egyértelmű volt: nem kívánatos, hogy a családom Vácott telepedjen le. Így a fiam budapesti lakos lett, ott épített házat, az unokáim ott járnak óvodába, iskolába. Miért is kellene akkor ezek után a Zollner Magyarország költségére váci lokálpatriótának lennem?

A Vác Város Önkormányzata által a Zollner Kft-nek nyújtott ,,sokmilliós támogatások” ügye

A város által részemre, illetve cégem részére nyújtott nagyvonalú támogatásokról a testületi ülés felvételeit hallgatva értesültem először. Ingatlant összesen egy alkalommal vásároltunk a várostól, miután az érintett infrastruktúra nélküli területet 1 évig próbálták sikertelenül eladni. Ezt az ingatlant kikiáltási (kiírási) áron vásároltuk meg, a vételárat természetesen megfizettük. Csatolom az általam vásárolt területek listáját, ill. ezek jelenlegi állapotát. Amint látják, az említett területen semmilyen ipari tevékenység nem folyik, jelenleg biztonsági zónaként, ill. mezőgazdaságilag hasznosítjuk.

Támogatás: 1993-tól eddig 3 milliárd forint iparűzési adót fizettünk be a város részére, ebből 1 milliárd forint az utolsó 3 évre esik. Ebből is látszik a cég folyamatos fejlődése. Nem több száz, hanem több ezer – konkrétan 2 és fél ezer – munkahelyet hoztunk létre.

250-300 millió forint egyéb támogatást is nyújtottunk a városnak, ill. különböző szervezeteknek, amelyek itt a városban működnek, ezekről mellékelem a konkrét listát. És hol van a támogatás, amit én, ill. a cégem kapott? Lábai úr polgármestersége alatt kialakult az általunk finanszírozott és megvalósított építési tevékenység – akkor épült a cég nagy része – nagyon korrekt, jogszerű támogatása, amely azonban a halála után rögtön abbamaradt. Így a legutolsó épületet hosszas procedúra után tudtuk csak használatba venni.

Ma sem értem a város akkori vezetésének negatív hozzáállását, ami végül csak késleltetni tudta, megakadályozni azonban nem, hogy kiadásra kerüljön a jogerős használatbavételi engedély. Viszont ez az általunk fiaskóként megélt incidens az oka, hogy azóta komolyabb építkezést Vácott nem folytattunk, a balassagyarmati (szügyi) ill. szatmárnémeti üzem került felépítésre. A bizalom, – mely a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés alappillére – ott és akkor megszakadt cégem és a város között. A mostani vezetés részéről érzékelhető a baráti kapcsolat újjáépítésére való törekvés, és cégem elfogadja a „felé nyújtott kezet”, azonban ennek feltétele, hogy néhány pohárba tiszta víz kerüljön, és az illetékesek ebben a történetben is tisztán lássanak.

Itt szeretném megjegyezni, hogy önmagában a TAO befizetés előrehozása május hónapra, (vagy még korábbra) december helyett, (ezáltal a városi egyesületek támogatása, ahelyett, hogy az összeget az államnak fizetnénk be), a Zollner Magyarország számára jóval több, mint 10 millió Ft azonnali veszteséget jelent. 280 millió Ft 8 havi kamata könnyen kiszámítható és ezzel együtt jár még az eredmény csökkenése is ezzel a közel 1 millió EUR-s tétellel. Érthető tehát, ha a pénzügyi szakembereink nem repesnek az örömtől és nem bánnák, ha ez az együttműködés nem jönne létre. De ez legyen az Önök döntése.

Végezetül, amit morálisan nem hagyhatok szó nélkül: az ülésen és Vác nyilvánossága előtt elhangzott, hogy a város a cégem részére nagy volumenben telket, ill. több százmilliós kedvezményt biztosított. Kérdezem: konkrétan, tények, számok, dokumentumok rendelkezésre állnak-e minderről (a ..ha’ kezdetű megjegyzések maradjanak csak folyosói pletyka szinten) és kérem a Tisztelt Polgármester urat, hogy részemre a konkrétumokat ezekről az „állítólagos támogatásokról’ eljuttatni szíveskedjen: mikor, hol, hogyan történt mindez, hogy erről a számomra eddig ismeretlen dologról én is tudomást szerezhessek.

Mivel nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a képviselők nagyon kevés információval rendelkeznek a cégről, ezért ezennel szeretném meghívni a képviselő testületet egy gyárlátogatással egybekötött cégbemutatóra, ahol mindenki személyesen gyűjthet, szerezhet tapasztalatot tevékenységünkről.

Köszönöm a figyelmüket, és további eredményes munkát kívánok Önöknek!

Üdvözlettel:

Manfred Zollner” ♦