Döntött a törvényszék: elégtételt kell adnia Stohlnak

A Budapest Környéki Törvényszék a Budapesti Fegyház és Börtön felperesnek a Stohl András I. rendű és Szalai Vivien II. rendű alperes ellen jó hírnév megsértésének megállapítása iránti perében meghozta az első fokú ítéletet, amely ellen fellebbezést lehet benyújtani.

A törvényszék két bekezdésben leírtakat vizsgálta és azokat alkalmasnak találta a jó hírnév megsértésére, ezért az ismert médiaszereplőt és társát pénzbüntetésre és elégtétel szolgáltatására kötelezte – áll a szerkesztőségünkhöz is eljuttatott közleményben.

A bíróság megállapította, hogy az alperesek „Magyar Börtönpokol 150 nap a rács mögött – a rideg valóság, amit Stohl András látott…” című könyv 222. oldalán közzétett valótlan tény híresztelésével, miszerint:

„akkor több, mint tíz éve egy rabot annyira megvertek, hogy leszakadt a lépe, a veséje, megrepedt a mája, és a sérüléseibe belehalt. Nem a rabtársai tették. Az akkoriak mind tudták ezt, és azt is, hogy kik vettek részt a – nevezzük nevén – gyilkosságban. Természetesen ezt nem lehet eltusolni, nem is tették. Felelősségre vonták a tetteseket, közülük egy valaki börtönbüntetést is kapott, itt mindenki úgy tudja, hogy összesen két évet, amit le is ült Tökölön. Ez nagyon-nagyon kemény, már, ha igaz, de a bilit a folytatás borította ki. Történetesen ez az ember ma már újra a börtönben dolgozik őrként. Tehát találkozik azokkal is, akik tudják róla, hogy mit művelt. Komolyan mondom, a tűzzel játszanak, akár azért, mert valaki leszarja a következményeit és bosszút áll, akár azért, mert a rabok azon dühöngenek, hogy velük bármit meg lehet tenni büntetlenül. Szóval szar a helyzet.” ,

valamint a 190-191. oldalon közzétett tényállítással:

„Ez a szarzsák az egyik leggenyább őr. Százhatvan centi magas, kövér kis abortuszmaradék, az életben sehol sem tartották semmire. Itt viszont az egyenruha egyben tartja, annak védelmében kiélheti magát. Ha feljön a felső szintre, már szuszog, de baromi keménynek hiszi magát. Huszonnyolc feljelentése van, de valahogy még mindig itt van. Csakhogy értsék, ha valami nem tetszik neki, vagy bármelyik őrnek, beviszik a rabot egy üres cellába, és összevissza verik, rugdossák. De ha a rab csak felemeli a kezét, hogy védje a fejét, azonnal kiabálnak: Láttad? Meg akart ütni! Őrtámadás! Máris van jogcím hatástalanítani a rabot, és még egy jó kis bűnvádi eljárást is a nyakába zúdítani. Plusz két év letöltendő.

Így a rab, ah ütik, szépen maga mellé szorítja a kezét és várja, hogy a szarzsák és a társai elfáradjanak.”,

megsértették a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát.

Ezért a bíróság kötelezi az alpereseket a jogsértés abbahagyására, egyidejűleg eltiltja őket a jövőbeni jogsértésektől.

A bíróság kötelezi az alpereseket, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül két országos napilapban, valamint a köztévében és legalább egy kereskedelmi TV-csatornán elégtételadás címén – saját költségükön tetessék közzé az alábbi elégtétel adási nyilatkozatot:

„Stohl András és Szalai Vivien, a Magyar Börtönpokol – 150 nap a rács mögött – a rideg valóság, amit Stohl András látott… című könyv szerzői elismerjük, hogy a könyvben közzétett azon részlet, amikor azt állítottuk, hogy ‘több, mint tíz éve egy rabot annyira megvertek, hogy belehalt a sérüléseibe és nem a rabtársai tették’, valamint azon szövegrészlet vonatkozásában, amikor azt állítottuk, hogy ‘egy BV őrnek huszonnyolc feljelentése van kegyetlenkedés miatt, de valahogy még mindig itt van’ nem a valóságnak megfelelő információkat közöltünk.

A valóság az, hogy egyik esetben sem tudtunk állításunk alátámasztására kétséget kizáró bizonyítékot szolgáltatni, a hallomást (börtönlegenda) vettük át a bizonyosság erejével, elmulasztottuk a szükséges körültekintést ilyen súlyú bűncselekmény (emberölés) állításával. Ugyancsak nem valós az az állításunk, miszerint van olyan büntetés-végrehajtási alkalmazott, akivel szemben huszonnyolc feljelentés lenne kegyetlenkedés miatt és ennek ellenére még mindig a felperesi büntetés-végrehajtási intézetben dolgozna tovább ”.

A bíróság kötelezi az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, valamint 100.000 forint+ÁFA perköltséget.

A bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a Magyar Állam javára a NAV külön felhívására 60.000 forint feljegyzett eljárási illetéket. A fennmaradó 240.000 forint feljegyzett eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 150.000 forint+ÁFA perköltséget, míg a II. rendű alperesnek ugyancsak 150.000 forint+ÁFA perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Ítélőtáblának címzett, jelen bíróságnál négy példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye. ♦