VÁCI KÖZ-TÉR: Zene füleimnek a polgármester-jelölt ígérete

Akik velem együtt végigélték az elmúlt huszonöt évet, s nem volt piszok szerencséjük, hogy folyamatosan tele volt a bankszámlájuk és így alig volt gondjuk, azok megtapasztalhatták, milyen a magyar kapitalizmus. Hát ilyen. Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk. Bástya elvtárs tudta, hogy ehhez még mosolyogni is kell, mert ezt várja a nagyérdemű.

A mi mosolyunk az elmúlt esztendőkben gyakran ilyen volt. Mintha országban éltünk, amelyben az éppen aktuális hatalom folyamatosan arról biztosított minket, hogy most aztán remek, ez így van jól, és hát bizony kitartás, hamarosan még ilyenebb lesz. Aztán jöttek a kijózanító válságok, amikor visszacsúsztunk a gödör aljára.

Ez a libikókázás is szerepet játszott abban, hogy ma az országban olykor verbális polgárháború folyik. Egyik oldal beszól a másiknak, a másik meg vissza, csak éppen nem anyáznak nyilvánosan a frontharcosok, minden más belefér a fegyvertárukba. A legnagyobb baj, nekünk váciaknak, hogy ez időnként elérte városunkat is. A politikusnak többet kell tűrni – állapította meg a bírói fórum, ami önmagában helyes is, de sokkal jobb lenne, ha nem tűrni, hanem örülni hagynák egymást az emberek.

Örülni annak, hogy jól teljesítünk, hogy ma jobbak, ügyesebbek, eredményesebbek vagyunk, mint tegnap. Kellene tehát egy igazi áttörés, amelyben az önmérséklet, a korrektség és a tisztelet játssza a főszerepet.

Úgy gondolom, érzem, hogy ez az igény sok emberben erősen jelen van. Ezért is csengett igen jól számomra az a mondat, amelyet az egyik polgármester-jelölt mondott az indulását bejelentő sajtótájékoztatón. Fördős Attila, aki elmondása szerint a saját bőrén tapasztalta, melyen is az, amikor nem a megegyezés hajtja a szembenállókat, hanem a harci szellem, ezt mondta:

https://vaci-naplo.hu/_wp-hang-video/ Fordos-Attila-parbeszedrol.mp3

Zene füleimnek. Legszívesebben minden polgármester-jelölttel aláíratnék egy váci társadalmi nyilatkozatot, amelyben már most vállalják, hogy győzelmük esetén a legfontosabb céljuknak az együttműködést, a kompromisszumkeresést és a párbeszédet tartják a város érdekében.

Mert ez a záloga annak, hogy mi, váciak különbek legyünk a Deákné vásznánál. (Furucz Zoltán) ♦