VÁCI KÖZ-TÉR: Úttörő utca itt, az NDK meg ott

Amint látom, különösebben nem hozta lázba a hazai médiát, hogy Répcelakon komoly konfliktus alakult ki. Még fórumot is össze kellett hívni, hogy az önkormányzat az érintett lakókkal megvitathassa a kialakult helyzetet. Döntés egyelőre nincs, ahogy ilyenkor lenni szokott, a helyi vezetés nem meri vállalni a döntés felelősségét, hanem az akadémia „segítségét” kérte.

A vihar az úttörők miatt van. No nem támadt fel a régi mozgalom, hanem az történt, hogy egy lelkész (!) felhívta az önkormányzat figyelmét, hogy a településen még létezik Mező Imre és Úttörő utca, ezek pedig az önkényuralmi időszakra utalnak és ezért új elnevezéseket kellene találni.

A minapi répcelaki lakossági fórumon gyorsan megegyeztek, hogy a Mező utca Mező utca marad, csak az Imrét törlik az elnevezésből, de az úttörővel nem jutottak zöldágra. Az érintett lakók, valamennyien, akik ott élnek, írásban nyilvánították ki, hogy ragaszkodnak az utca elnevezéséhez, mert az nem az úttörőmozgalomra utal, hanem arra, hogy valamikor a prérin építkezni kezdő családok voltak e terület úttörői – szó szerint.

Ez a furcsa vita, amelyet egy olyan ember indított el, akinek hivatása lenne a béke és a szeretet hirdetése, az egyik német közszolgálati tévécsatornán futó, más adók által is átvett sorozatot juttatja az eszembe. Nicht alles war schlecht – azaz Nem minden volt rossz címmel láthatják a nézők azokat az összeállításokat, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság hétköznapjait mutatják be.

Szó van az NDK-s boltok választékáról, az akkori iskolákról, óvodákról, munkahelyekről, sőt egy külön adás foglalkozott a kommunista ifjúsági szervezetben folyó élettel – s nem emlékszem, hogy emiatt bárki is feljelentett volna bárkit. Igaz, a németek bölcs emberek – mellesleg ez a jólétük egyik alapja -, s tudják, hogy a múlt az életük kitörölhetetlen része és csak a hülye ember köpködi le a saját múltját.

Rendszeresen feldolgozzák a hitleri Németország fontos eseményeit, pár napja például Drezda szövetségesek általi, a ma élők jó része szerint értelmetlen lebombázásáról sugárzott a ZDF History érdekes riportfilmet, de rendszeresen láthatók olyan dokumentumműsorok, amelyek a nácik vezetőiről szólnak. Korrektül kibeszélve a dolgot, s azt is megengedve, hogy egy-egy, többnyire ma már idős szemtanú elfogultan emlékezzen vissza a múltra.

A répcelaki eset azt mutatja: még vannak, akiknek tekintete csak a határokig pásztázza a vidéket. Az okos ember tudja: Európára is figyelni kell, ha boldog életet akarunk élni. (Furucz Zoltán) ♦