VÁCI KÖZ-TÉR: És azt mondta a farkas…

MÉSZÁROS ZSUZSA ♥ Ritkán járok a buszpályaudvaron, ha a városban van dolgom, általában más felé veszem az irányt. Jó egy hetes kihagyással ma a pályaudvaron szálltam fel a menetrend szerinti járatra. Amíg vártam, csodálkoztam. Van az a pénz, amiért a Volánbusznak korpás a haja… Vagy inkább ne legyek rosszmájú, mert egészen más van a látvány mögött, csak én nem látom?

Lehet, de én azt látom, hogy az egyik buszon egy népszavazási hirdetés van. Friss, harmatos, színes.

Ha a lábam elé nézek, meg azt, hogy szétrepedezett az aszfalt, lassan szét is omlik.

Az első gusztus dolga, kinek így, kinek úgy van hozzá étvágya. De aki megeszi, utána ne reklamáljon, hogy nem ezt a tortát akarta. Viszont ha ez a reklám fut a kínai gyártmányú buszokon, talán jutna valamicske aprópénz a veszélyelhárításra.

Mert a le- és felszállás helyenként kész életveszély.

Vagy jutna szemetesekre, merthogy az is elfogyott. (Nem loptak el mindent, csak nem jutott rá hely.) Vagy jutna padokra, hogy a szegény utas letehesse a nehezékét valahova. Néha az is jó, ha csak pad van, de jó lenne legalább egy féltetős takaró valami, hogy a gyakran késve induló buszra nem bőrig ázva, átfagyva, vagy éppen a hőguta határán kelljen felszállni.

Néztem a fehér, kínai buszok jobb és bal oldalát, egykutya, mindegyiken kiabált a hirdetés. Jobb ízlésű ember már csömört kap a nemektől, de gondolom, nem nekik szánták, sokkal inkább a (meg)vezethetőknek.

Már éppen bocsánatos pártreklámnak akartam volna tekinteni a betarkulást, amikor megláttam a bevétel kiadási oldalát: a vadonatúj lámpákat. Igen, a ledes közvilágítást. Hogy is hívják a szerződéskötő ex-tulajt? Már el is felejtettem.

Mindegy is, a lényeg, hogy megvan. Államkasszából fizetett, kormánymegrendelésű pártpropaganda állami tulajdonú cégnek reklámbevétel, amiből egy az egyben ki lehet fizetni a legújabb lámpákat, magáncégnek.

Mert ez fontos. Fontosabb, mint a hatalmas repedések eltüntetése, az utasok biztonsága, egyáltalán, az utasok és a sofőrök, úgy általában. Fontosabb az új világítás mindennél.

Mintha csak a busz kereke nyikordult volna meg egy víznyelőnek megfelelő aszfalthasadékon, szinte hallottam a kérdést: miért ez kell, miért így kell? Én ránéztem a repedésre, a kifordult szegélykőre, az útban lévő lámpaoszlopra, és úgy, mint a mesében a farkas, csak ennyit mondtam:

– Hogy jobban lássalak! Ha már ti itt maradtatok. ♦