Gerinctorna? Na jó, hagytam, hogy Tamara végül meggyőzzön

VÁCI NAPLÓ/a város ♥ Reggel felébredsz, még forgolódsz egy kicsit az ágyban, és lesed az órát, meddig heverészhetsz még. Mert fel kellene kelni. Kiülsz az ágy szélére, és érzed, hogy itt fáj, ott fáj. Lehet, hogy csak negyven múltál, lehet, hogy már a hetvenet koptatod, egyre megy: fáj a hátad, a derekad. Tudod, hogy tenni kellene valamit, hogy elmúljon, hogy újra a régi jó érzés visszatérjen, de lusta vagy, nagyon elfoglalt, és különben is: mi a fenét kellene csinálni?

Ha ezt a kérdést jó helyen teszed fel, választ is kaphatsz egy profitól, Dobák Tamarától, aki évek óta tart kellemes gerinctornákat fiatalabbaknak és idősebbeknek is.

Gerinctorna? Reggel korán kelek, este későn fekszek. Sok a munka, nincs időm – mondom Tamarának.

– Ez a legjobb kifogás, a leggyakrabban ezt mondják önmaguknak az emberek. De azért mindannyian tudjuk, hogy amire nagyon akarunk, arra tudunk időt szakítani. Nekem is van három gyermekem, dolgozom, hordom őket iskolába, vezetem a háztartást, ám ha szükségem van rá, jut idő másra is – válaszolja.

– Az egészségre pedig oda kell figyelni. Nem kell minden nap tornázni, bár nem árt egy kis testmozgás, ám heti két-három alkalommal érdemes rászánni egy-egy órát, hogy az ember felfrissüljön, akár egy gerinctornán is – mondja.

Hjah, de nekem annyira azért nem fáj a hátam, úgy gondolom, semmi baja a gerincemnek, néha egy kicsit ugyan sajog és rosszul alszom, minek jöjjek tornára? – szúrom közbe határozottan.

Tamara azonban nem jön zavarba.

– Karbantartás – erre csak ezt tudom mondani. Az autót is elvisszük időnként a szervizbe, hogy nézzék át, a lakásukat is rendben tartjuk. Rendszeresen sok-sok időt fordítunk a kocsinkra és az otthonunkra, miért nem tesszük ezt az egészségünkkel is? Hosszú távon ez megtérül.

Időhiány – térek vissza a régi érveléshez, meg aztán az ember otthon is tud tornázni. Beáll a tükör elé, egy csavar jobbra, egy balra, egy hajolás előre, egy hátra és kész.

A profi erre meglepő módon bólogat.

– Igen, igen, ez is egy jó megoldás. Akikkel én foglalkozom, azok között mindig előfordulnak néhányan, akik eljönnek egy pár foglalkozásra, megtanulják a gyakorlatokat és aztán otthon elvégzik rendszeresen ezeket. Ehhez csak kitartás kell igazán. De még ők is visszajönnek egy idő után, mert szükség van egy edzőre, aki kívülállóként észreveszi a hibákat és segít kijavítani. És van még egy érvem: ha otthon vagyok, mindig az jár a fejemben, hogy úristen, még ott a mosni való, és nem is mosogattam, ha meg eljön az ember egy kellemes környezetben lévő edzőterembe, ott garantáltan csak arra koncentrál, ami akkor a legfontosabb: önmagára.

Hát ez elég meggyőző – morfondírozok magamban. Na jó, eljövök, de tényleg segít ez rajtam? – teszem fel Tamarának az utolsó, magamat (ki)mentő kérdést.

– Tapasztalatból mondom, hogy aki valamilyen rendszerességgel eljár gerinctornára, néhány héten belül észreveszi magán a változásokat. Fittebb lesz, jobb lesz a testtartása, nem lesz annyira fáradékony. Ráadásul a foglalkozásokat kis közösségekben tartjuk és ez lehetőséget ad arra, hogy az emberek egymásra találjanak. Nem egyszer előfordul, hogy később már egymást noszogatják, ha valaki elcsüggedne, hogy ne add fel, irány a gerinctorna, vár a csapat! S hadd mondjak el egy titkot: hetente három órát én is eljárok egy másik edzőhöz, hogy karban tartsam az egészségem. Muszáj igényelni a segítséget, hogy nehogy valami hiba rögzüljön.

Kezd szimpatikus lenni a dolog – mondom Tamarának, aztán arra gondolok, hogy jó-jó, de  mibe kerül ez nekem? Úgy saccolom, hogy sokba.

– Szokták mondani, hogy egy próbát megér. Nosza rajta, októberben mindenki számára egy ismerkedő foglalkozás ingyenes. El kell jönni, megnézni, kipróbálni és utána lehet dönteni. Egyébként meg nem olyan drága, hiszen szinte mindig van valami kedvezmény, például már lehet venni féláron is bérletet. A saját egészségünkre költött pénz a legjobb befektetés, mert esélyt adunk magunknak, hogy később ne orvosokra és gyógyszerekre fizessük ki ennek a többszörösét.

Meggyőzött – mondom végül Dobák Tamarának, akivel a Royal Fitness Galcsek utcában lévő egyik edzőtermében beszélgetek. Már veszem fel a cipőm, amikor beugrik, hogy telefonszámot kérjek.

– Várom a hívását – mondja mosolyogva a csinos hölgy.

A lépcsőn lefelé menet eszembe jut, hogy már csak azt kellene kitalálnom, hogy melyik szekrény aljában van a sportmelegítőm… (Furucz Zoltán) ♦