VÁCI NAPLÓ/a város ♥ Hogyan élhetjük meg a szenvedést a hitben? Mit tudunk vele kezdeni? Hogyan tudjuk segíteni azokat, akik szenvednek? E kérdésekre keresték a választ lelkészek, papok, lelkigondozók, önkéntes beteglátogatók az ökumenikus konferencián, melyet október 15-én szombaton tartottak a váci püspöki palota dísztermében.
A tanácskozás házigazdája Faragó Artúr váci egyházmegyei kórházlelkész, szervezője pedig Kalocsa Zsuzsanna evangélikus lelkész volt.
[sam_block id=”5″]
A szenvedésről akkor tudunk hitelesen beszélni, ha találkozunk olyanokkal, akik súlyos betegséggel küzdenek, de leginkább abban az esetben, ha a fájdalmat magunk is megéltük. Németh Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyülekezeti és Missziói Osztály vezetője például saját betegségéből kiindulva beszélt arról, mit is kezdhetünk a szenvedéssel, a fájdalommal – számol be az eseményről a Magyar Kurír.
A szenvedés egyetemes emberi tapasztalat, ezért is szükséges, hogy legyen stratégiánk arra, miként tudunk vele megküzdeni. De ha megtaláltuk a magunk megoldását, akkor az is fontos, hogy ne ragaszkodjunk hozzá mindenáron. Nyitottaknak kell lennünk az új módszerek felé. A másik kérdés, hogy mindazt, amire jutottunk, át tudjuk-e adni másoknak? – hangzott el.
A száraz metafizikai megközelítés szerint a szenvedés hiány. A dogmatika csapdája, hogy a tökéletes Isten mellett az együttérzést könnyen eltünteti, perifériára szorítva az irgalmasságot. Isten hatalmas és igazságos, de lehet-e az apatikus Isten szimpatikus?
Az intézményekre bízott szenvedés, vagy az eutanázia sem lehet megoldás – szögezték le a résztvevők. ♦
[sam_block id=”6″]