Miből él egy élsportoló? – kérdezték a váci kajakost

VÁCI NAPLÓ/sport ♥ Gyakran szokták azt mondani, hogy az olimpiai részvétel a sportolók pályafutásának csúcsa és hogy az olimpiai cím mindenki nagy álma. De vajon mennyi pénzt hoz az olimpiai siker a konyhára? A dicsőségen kívül mi motiválhatta olimpikonjainkat, hogy Rióban érmet szerezzenek? Miből él ma egy olimpikon?

A hrportal.hu ismert magyar sportolókat keresett meg és kért őszinte válaszokat a kérdésekre. A megszólaltatottak között volt a váci Pauman Dániel kajakos is.

Ő négy éve vett részt először az olimpián, és akkor némi meglepetést okozva, ezüstérmes lett a férfi kajak négyesek ezer méteres távján Kammerer Zoltánnal, Kulifai Tamással és Tóth Dáviddal. Hiába szerezték meg Paumanék a tavalyi világbajnokságon a kvótát a magyar csapatnak, és készültek az idei olimpiára, mégse ők álltak rajthoz Rióban, mert a magyar válogatón csak a második helyen értek célba.

– Borzalmas érzés, hogy az ember egy célért négy évig küzd, rengeteg energiát belefektet, és végül mégse jön össze – mondja csalódottan a kajakos. – Ráadásul különösen bosszantó azután, hogy kiderült, a győztes négyes egyik tagja (Dombvári Bence – szerk.) doppingolt. Az ember hiába próbál tisztességesen küzdeni, ha más tisztességtelen eszközökhöz nyúl.

Nemcsak az újabb siker lehetőségét és a leírhatatlan olimpiai élmény hiányát fájlalhatják Paumanék, pénzügyileg is komoly vesztességet jelent számukra, hogy nem küzdhettek éremért Rióban, hiszen a sportolók bevételét javarészt a teljesítményük határozza meg, és az olimpia különösen nagy súllyal esik latba. A Magyar Olimpiai Bizottság által finanszírozott Gerevich Aladár-sportösztöndíjat az elért eredmények, helyezések alapján határozzák meg.

– Hiába tesz meg mindent az ember a sikerért, nem mindig jön össze, így pedig nagyon nehéz pénzügyileg előre tervezni, megnő a sportolók kiszolgáltatottsága – mondja a kajakos. – Az ösztöndíjat ráadásul a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) sok esetben átcsoportosítja, és végül a sportoló csak az összeg kb. 40 százalékát, az edző pedig a 60 százalékát kapja meg. Míg a sportolók eredményeit háromhavonta felülvizsgálják, és az összeget újra meghatározzák, az edzők akár 2-3 évig ugyanazt a pénzt kapják egy-egy kiemelkedő eredmény után, úgyhogy ők eléggé be vannak betonozva, hogy ne menjenek ki külföldre.

Pauman Dániel ezzel szemben arról számolt be, hogy nem minden egyesület engedheti meg magának, hogy tisztességesen megfizesse az olimpikonokat. Négy éve szerződött a Vasashoz, miután az MTK-nak már komoly tartozása volt felé és csapattársai, Kulifai Tamás és Tóth Dávid felé.

Magyarországon kevés sportolónak van olyan népszerűsége, hogy a támogatói pénzek jelentős bevételt jelentsenek. Pauman Dániel tapasztalatai szerint – hiába a kajak-kenu az egyik legsikeresebb magyar sportág – mégis csak egy-két kajakosnak van szponzora.

– Én nem szeretek kuncsorogni vagy házalni, úgyhogy sose volt szponzorom. Meg nem igazán látom, hogy ez annyira megérné egy cégnek, mert kajak-kenu versenyeket olimpián kívül nagyon kevesen néznek, ott pedig nem lehet reklámot viselni a hajón – mondja. (képünkön: a Londonban ezüstérmes magyar kajak négyes) ♦