VÁCI KÖZ-TÉR: a háború és a béke szigete

VÁCI NAPLÓ/Váci Köz-tér (Furucz Zoltán) ♥ Óriási volt a kontraszt. 2016-ban 1956-ról itt és 1956-ról Budapesten.

Itt csend volt, és béke. Az ünneplők elmentek az emléktáblákhoz, a megemlékezésekre és ünnepeltek. Aki akart, az volt ott. Aki nem, az otthon maradt. Nem volt kényszer, ha csak belülről nem mozgatta valami érzés az embert. Nem volt fütty és nem volt kiabálás sem.

Erre szokták mondani, méltóságteljes volt az ünnep. Mármint itt, Vácon.

Budapesten viszont front volt. Lövészárokharc. Volt, aki sípolt, a másik üvöltött, a harmadik verekedett. Biztonsági ember sokfelé. Indulatok, szitkozódások, gyűlölet. Szerencsére 2006 nem ismétlődött meg.

Aztán ma a közösségi oldalt elöntötték a bejegyzések. Ki ezt a pártot, ki azt támogatva kommentálta a történteket. De volt, aki kívül tudott maradni a marakodáson.

„Bravó, hogy itt tartunk!!! Borzasztó, hogy a politika és mindenki a saját korlátolt nézeteivel mit tud okozni. Nincs kivétel. Senki sem jobb a másiknál, max. van aki nem megy ki verekedni. Bárki van hatalmon, olyan nem lesz, hogy mindenkinek jó legyen. Legalább nem kéne uszítani, hanem mindenkinek a jót kéne meglátni, bármennyire is nehéz. Olyan sose volt, és sose lesz, hogy mindenkinek minden jó legyen, csak legalább nem az állatiasodás felé kéne sodródni, hanem megmaradni embernek minden körülmények között. Mindenkinek nehéz, attól, ha egymásnak ugranak az emberek, semmivel se lesz jobb. A feszültség feszültséget fog okozni, és egyre nagyobb káoszt, zűrzavart, és semmi nem lesz ettől megoldva. Az emberek nem fogják lassan tudni, hogy kit miért nem szeretnek, és barátságok, kapcsolatok mennek tönkre. Pedig mindenki csak jobb életet szeretne, könnyebb megélhetést, mindegy, hogy melyik oldalon áll. A verekedéstől, viszályoktól, erőszaktól lesz megoldva minden? Én nem hiszem. Bár én nem vagyok politikus, nem értek hozzá, csak egy egyszerű ember, aki békét és nyugalmat akar, mint mindenki. Nem is azért írtam ezt ki, hogy vitát nyissak, görgessétek tovább, ez csak az én személyes látásmódom, ami kikívánkozott belőlem, először és utoljára” – írta Edit.

Hinni akarok benne, hogy ez a vélemény van többségben. ♦