A váci börtönben raboskodó füveskerti költőkről
VÁCI NAPLÓ/MTI/nagyvilág ♥ A füveskerti költők munkáink fontosságára, az írói naplók történelmi forrásértékére, illetve a művészek a rendszerváltozást is elősegítő szerepére is rámutattak a Közép-Európa és 1956 – Írók a forradalomban című emlékülésen a Parlamentben szombaton.
A váci fegyházban 1954-ben a Nagy Imre-féle politikai vezetés jóvoltából szabadabban összeülhettek a börtönkápolna melletti füves tisztáson azok a költők, akik munkája alapján öt kézzel írt Füveskert antológia látott napvilágot – idézte fel Rózsássy Barbara költő.
A füveskerti költőkről és a Rákosi börtöneiben született irodalomról szóló előadásában kiemelte: a füveskertiek – Béri Géza, Gérecz Attila, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Tollas Tibor és Tóth Bálint – szabad gondolkodók voltak, akik felismerték, hogy a túlélésre csakis a belső szabadság megteremtésével és minden körülmények közötti megtartásával lehet esélyük.
„Ma, amikor 60 év távlatából tekintünk vissza a füveskertiek életművére, egyértelmű, hogy költészetük, amelyet szabadulásuk után is átsző a börtönmúlttal való szembenézés, az egykori cellafalakon jócskán túlnőve kulturális örökségünk elidegeníthetetlen része” – hangsúlyozta.
Ugyanakkor szerinte 25 év demokráciája is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az egyébként jól informált szakmabeliek, szerkesztők és kritikusok elég szabadnak érezzék magukat ahhoz, hogy helyreigazítsák „a diktatúra hamis kánonjait”.
A konferencián számos más előadás is elhangzott. ♦