Váci Köz-tér: A feltétel nélküli kedvesség
VÁCI NAPLÓ/Váci Köz-tér (Furucz Anita) ♥ Vasárnap meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Közeleg a karácsony, de én még gondolatban nem tartok ott. Csörög a telefonom folyamatosan, mindenki a munka miatt hív, azonban egy hívás más volt, mint a többi: egy női hang jelentkezik a másik oldalról, egy ismerősre hivatkozik, egy történetet szeretne megosztani velem, valamit, ami neki nagyon fontos.
Hallgatok, és mondani kezdi: Sződligeten dolgozik, az értelmi sérültek otthonában. Kedden tíz ott lakóval elment a Váci Dunakanyar Színházba egy darabot megnézni, gondolta, a büfében isznak még egy kávét. Megkérdezte, mennyibe kerül: 250 forint volt egy csésze, de a pult mögött álló fiatalember rögtön hozzátette, jár a csoportos kedvezmény. Kérdezte, hány főtől, a válasz az volt: az teljesen mindegy. Aztán ez a fiatalember, nem csak a kávéra adott kedvezményt a kis csapatnak, hanem megvendégelte őket egy üdítővel is.
Ekkor a vonal túlsó végén sírás hallatszott. Nem szokott hozzá ilyen kedvességhez – mondja, főleg mert értelmi sérültekkel volt, akik mellől az orvosi váróban is odébb ülnek az emberek, mert ezt tapasztalta legutóbb is – teszi hozzá.
De szerette volna megköszönni annak a fiatalembernek, amit tett, így keresett fel engem.
Hát én megteszem helyette (mert ezt kérte): köszönjük, hogy vannak még emberséges emberek a világban, akik hovatartozás, feltételek és érdekek nélkül segítenek. Akár egy üdítővel, lehet az bármi, ha szívből jön.
Ezt tette kedden a Váci Dunakanyar Színház büféjében dolgozó fiatalember is. Köszönjük! ♦