Két püspöki interjú: cigányság, iskola, politika

VÁCI NAPLÓ/a város ♥ Beer Miklós püspök a karácsony alkalmából két országos lapnak is interjút adott. A kérdésekre adott válaszai – szinte már megszokhattuk – megint kisebb-nagyobb viharokat kavarhatnak. Az egyházi vezető ugyanis sok esetben olyan dolgokat mond ki egyértelműen és határozottan, amelyek mások érdekeit sérthetik.

A HVG interjújában például rákérdez a cigánysággal kapcsolatos korábbi püspöki körlevélre és annak hatásaira. Beer Miklós továbbra is kiáll amellett, hogy a felzárkóztatás érdekében a cigány gyermekeket akár külön osztályokban kell tanítani.

– Amit meggyőződéssel tudok mondani: a tanodaprogramunk sikertörténet – ez tulajdonképpen korrepetálás, délutáni képzés, leckeírás, foglalkozások. Ez jól működik. A másik, amin magam is vívódom, a pozitív diszkrimináció nevelési programja – ez kapcsolódik a tanodaprogramokhoz. Esélytelenek azok a cigány gyerekek, akik be vannak lökve a többségi, nem-cigány osztályokba. A pedagógusok képtelenek arra, hogy jól kezeljék a helyzetet, szenvednek, ezt nagyon jól tudom. Azért kell a cigány gyerekekkel külön foglalkozni, hogy utána tényleg integrálni lehessen őket. És ehhez elkötelezett, megszállott pedagógusok kellenek.

hvg.hu: Tehát akkor őket külön órákon, külön szobákban kell tanítani?

B. M.: Igen. A diszkrimináció hallatán mindenki sátánt kiált, holott azt kéne megnézni, hogy miért próbáljuk meg őket külön kezelni? Olyan nagy a lemaradás, a különbség, hogy csak úgy van esélyük, ha személyesen foglalkozunk velük. Persze azon is csak úgy spekulálok, hogy az egyházi oktatási intézményeink hogy tudnának felvállalni egy olyan iskolamodellt, amelyben egyszerre tudnák biztosítani a személyre szabott nevelési programot is, és a többségi kortárs csoport nevelését a befogadásra, mert ez is fontos lenne. Szép álom, hogy a templomba járó embereket is kéne nevelni egy külön oktatással, hogy ők is felelősnek érezzék magukat a cigány emberekért, meg általában a hátrányos helyzetűekért.

Az összes nagy múltú katolikus pedagógiai rendszer mindig itt indult el: a Don Bosco, a Kalazanci Szent József iskolák, a bencések mind a csavargó gyerekekkel kezdtek foglalkozni, csak aztán átestek a ló túlsó oldalára, és lett belőlük elitképző iskola, sajnos ma itt tartunk. Remélem, lesz bátorsága az iskoláinknak, pedagógusainknak, hogy ebbe az irányba nyissanak, hogy egy direkt speciális oktatási rendszert kialakítsanak, mert a törvények erre lehetőséget adnak. Csak nem élünk vele. Most jött a hír, hogy több pénz jut az egyházi iskoláknak; örülünk neki, de ennek a felelősségét is érezni kéne.

Interjút készített a püspökkel a Magyar Nemzet is. Az emberek a megbocsátás, az együttérzés, az irgalom útján találnak vissza Istenhez, nem parancsszóra – mondta Beer Miklós.

– Mit gondol arról, hogy sokan azért fordultak el az egyháztól, mert az átlagember számára átláthatatlanul működik? Megfordíthatná a folyamatot, ha a hívek, a mecénások nyomon tudnák követni perselypénzük vagy az állami támogatások útját?

– Én is azt gondolom, hogy fontos volna az átláthatóság. Szép, hogy aranyozzuk a templomkeresztet, de eltereli a figyelmet a lényegről. Azért nem fognak az egyházhoz bizalommal fordulni, mert azt látják, a templom csillog, villog és teli van drága dolgokkal. Kalkuttai Teréz anyát mindenki megértette, azt viszont nem, ha rengeteg pénzért építünk egy katedrálist. Ráadásul sok templomban vasárnaponként jó ha harmincan vannak. Mostanában sokat foglalkoztat az a gondolat, hogy a templomban arról beszéljünk, ami a hitünk lényege, amivel Jézus megbízott: az egymás iránti toleranciáról, érzékenységről, együttérzésről, figyelemről.

– Belefér ebbe, hogy arról prédikáljanak, ami az embereket érdekli? Például politikáról?

– Természetesen, nálam nincs tabu, amiről kérdeznek, arra próbálok válaszolni. Egyébként is kell lennie valamilyen véleményünknek, akár a politikáról is! Igaz, olykor megmosolyognak, amikor azt mondom: milyen szép lenne a világ, ha csak nyugdíjas korúakat engednének parlamenti képviselőnek. De a tréfát félretéve: ne legyen már megélhetési forrás, hogy valaki politikus! ♦