VÁCI NAPLÓ/a város (Furucz Zoltán) ♥ Az idén is ott volt a váci Pintér Banda az abádszalóki böllérversenyen és megint elhoztak néhány díjat. Összetettben a másodikok lettek és ők kapták a legjobb szúrásért járó különdíjat is. Pintér Sándor hentesmester azt mondja, szinte már hazajárnak, s mindig nagy szeretettel és főleg nagy érdeklődéssel fogadják őket.
Amióta hazatértek, sűrűn fordulnak meg a Kőkapu közelében lévő húsboltban ismerőseik, barátaik, s kérdezgetik: van-e még az abádszalóki szalámiból, kolbászból?
[sam_block id=”5″]
A Pintér családban sincs kolbászból a kerítés, nagyon keményen dolgoznak azért, hogy a kis családi vállalkozás jól prosperáljon. A váciak már jól ismerik a boltot, ahol mindig friss és szépen feldolgozott húsok és készítmények várják a vásárlókat.
– Most voltunk nyolcadszor Abádszalókon, ahol a Tiszator valódi, tömegeket vonzó látványosság – mondja Pintér Sándor. – Hiszen ott történik az emberek szeme előtt minden. Egy szponzor már elkábítva hozza a disznókat, amelyeket aztán a csapatok feldolgoznak. Mi mindig egy kis tanyát alakítunk ki, ahol minden kéznél van. Segítőimmel együtt dolgozunk, közben jár a zsűri és pontoz. Az idén a mi szúrásunkat értékelték a legszakszerűbbnek, erre adtak egy különdíjat.
Még két éve van a nyugdíjig, de már most tudja, hogy meglehet, csak papíron lesz nyugdíjas.
– Amit szeret az ember, azt soha nem tudja abbahagyni, ezért kizártnak tartom, hogy majd a nyugágyban ücsörögjek egész nap. Amíg kézbe tudom venni a kést meg a bárdot, dolgozni fogok – mondja Pintér Sándor. ♦
[sam id=”31″ codes=”true”]
[sam_block id=”6″]