Rétest nyújtottak a Kerisek a fogyatékkal élőkkel
VÁCI NAPLÓ/a város ♥ Adj egy ötöst! – halljuk manapság a kissé már avítt „Adj egy pacsit” helyett. De vajon bárkit megkérhetünk erre? Valószínű, furcsán venné ki magát, ha valahová belépve, jobb kezünket magasra tartva, ismeretleneket biztatnánk harsányan: „Adj egy ötöst!” Ehhez a köszönéshez már kell, hogy ismerjük, kedveljük egymást, legyenek közös élményeink.
A Salva Vita Alapítvány hosszú évek óta elkötelezetten dolgozik a fogyatékossággal élő emberek társadalmi integrációjáért. „Adj egy ötöst” című pályázatuk is ezt a célt szolgálja. Ebben a kamaszokat szólítják meg: szervezzenek olyan programot, melyre fogyatékkal élő embereket is meghívnak.
A vidám, könnyed közös tevékenykedés, kellemes időtöltés alatt lehetőség nyílik kötetlen beszélgetésre. Az ifjak közelebbről megismerkedhetnek a meghívott fogyatékkal élő emberekkel, mindennapi nehézségeikkel, sikereikkel. A fiatalok érzékenyítésének végső célja, hogy egy sokszínű társadalom nyitott, elfogadó, felelősen gondolkodó és felkészült tagjaivá váljanak.
A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakgimnázium, és Szakközépiskola – a városunkban csak „Keriként” emlegetett iskola – tanulóinak többsége arra készül, hogy felnőttként a kereskedelemben, illetve a vendéglátásban fog dolgozni, ahol bizonyosan találkoznak majd fogyatékkal élő emberekkel. Tudniuk kell, hogyan nyújthatják számukra a legmegfelelőbben választott szakmájuk szolgáltatásait. Ezért is pályáztak.
A pályázat megírásában, a tanulók felkészítésében és a program lebonyolításában segítségünkre volt a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény iskolában dolgozó, kihelyezett szakembere, Kökényesyné Pintér Ágnes gyógypedagógus. A közös tevékenység szakmai irányítását Pap Zsolt szakoktató tanár végezte.
A tanulók közösen rétest sütöttek a hozzájuk látogató tapasztalati szakértőkkel; a látásvesztett Enikővel – és segítő kutyájával, Borssal -, az alig-látó Gáborral, és a kerekesszékes Zolival.
Nekik óriási élményt jelentett, hogy tevékeny részesei lehettek a rétestészta tradicionális húzásának, töltésének, a tanulók pedig megismerhették, kipróbálhatták segítő eszközeiket: a kerekesszéket, Braille-betűk olvasását, tapintással érzékelhető játékokat, szövegfelolvasó-, és pénzfelismerő programot stb. Megtapasztalhatták például, milyen az, amikor a vakvezető kutya vezeti őket, hogyan lehet kéz segítsége nélkül csupán szájjal festeni, milyen nehéz letakart szemmel zöldfűszereket tapintás és szaglás alapján felismerni. Meghallgatták, milyen napi nehézségekkel, akadályokkal kell fogyatékosként megküzdeniük. Feltett kérdéseikre nagyon őszinte válaszokat kaptak.
Úgy mellékesen a rétes mellé még készítettek a fiatalok egy jókora üstnyi gulyást is, hogy az iskola nevének megfelelve minden résztvevőt vendégül láthassanak. Mire az étel elkészült, megérkezett az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthonból meghívott csoport a fogyatékos lakók képviselői és gondozóik. Ők már nem először vendégeskedtek a Keriben.
A finomra sikerült ebéd után, melynek fénypontja a közösen készített túrós, almás és káposztás rétes volt, a fiatalok és fogyatékos vendégeik közösen háromdimenziós papír és gomb rátétes képeket alkottak. Munka közben persze tovább diskuráltak. A kialakult baráti légkör már megengedte, a viccelődést, és hogy bizalmasabb kérdéseiket is feltehessék.
A nap folyamán valamennyi résztvevő olyan élményekkel gazdagodott, melyből sokáig meríthet, töltekezhet. Milyen kevés is kell ahhoz, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a mesterségesen elszeparált, szegregált emberek!Pedig milyen egyformák vagyunk – valamennyien érdeklődő, segítőkész, nyitott, vidám, szeretnivaló, jó emberek.
-Tervezzük a projekt folytatását a következő tanévben, így élményeinken keresztül iskolánk többi tanulója is lehetőséget kap a fogyatékkal élők világának megismerésére. Ezen kívül szívesen osztanánk meg tapasztalatainkat másokkal is, akik fogyatékos emberekkel kívánnak közös programot szervezni – mondta lapunknak Pap Zsolt. ♦
