A váci gyermekotthonra is emlékeztek a szoboravatáson

VÁCI NAPLÓ/MTI/régió ♥ A magyar és a lengyel egymás iránt hű, baráti és egymásra utalt nemzet – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke hétfőn Budapesten, amikor a XI. kerületi Goldmann György téren felavatták a második világháború idején Magyarországon lengyel menekülteket segítő és zsidó embereket mentő Henryk Slawik és idősebb Antall József – Antall József volt miniszterelnök édesapja – emlékművét.

Mint ismeretes, Henryk Slawik idősebb Antall Józseffel Vácott zsidó lengyel gyermekeket bújtatott, példamutató emberi helytállását az Eötvös utcai óvoda falán emléktábla örökíti meg. A budapesti megemlékezésen is többször említették városunkat. Az eseményen a házelnök kiemelte: az emlékmű két igaz, tisztességes ember, és tágabban a két nemzet kapcsolatának szimbóluma.

Kifejtette: idősebb Antall Józsefet és Henryk Sławikot látszólag egy világ választotta el egymástól. A köznemesi származású Antall József a két világháború közötti Magyarországot meghatározó konzervatív, keresztény középosztály tagja volt, belügyminisztériumi hivatalnokként elsősorban szociális kérdésekkel foglalkozott, ezzel szemben a paraszti származású Henryk Slawik a szocialista párthoz csatlakozott, újságíróként, majd 1918 után regionális képviselőként a sziléziai iparvidék érdekeit védte.

Kövér László úgy fogalmazott: „ez a két különböző társadalmi, politikai pályafutás a vészterhes második világháborúban fonódott össze”, idősebb Antall József menekültügyi kormánybiztosként, Henryk Slawik pedig az 1939 szeptembere után Magyarországra menekült civileket oltalmazó Polgári Bizottság elnökeként alakított ki szoros munkakapcsolatot, és jó barátokká is váltak. Hozzátette: tevékenységük során nem feledkeztek meg a leginkább kiszolgáltatott menekültekről, a zsidó származású lengyel gyermekeknek külön intézményt hoztak létre Vácon.

Az Országgyűlés elnöke felidézte: annak idején Teleki Pál kormánya nem tette lehetővé, hogy a németek lezárják Lengyelország déli határát, így az ország lerohanásakor több mint százezer lengyel katona és civil menekülhetett Magyarországra. A magyar kormány segítségével a katonák egy része eljutott a szövetségesek oldalán harcoló lengyel emigráns alakulatokhoz, a civilek pedig menedékre leltek.

Kövér László elmondta: idősebb Antall József sírján van egy latin nyelvű felirat, amelyet a kormánybiztos Henryk Slawiktól hallott 1944 márciusában, nem sokkal azt követően, hogy a Gestapo kínzással sem tudta tőle kicsikarni az Antallt terhelő vallomást. A felirat szerint „Polonia semper fidelis”, azaz „Lengyelország mindig hűséges” – idézte a magyar házelnök.

Marek Kuchcinski, a lengyel szejm elnöke hangsúlyozta: két olyan hősre emlékezünk, akiknek emléke évtizedekre feledésbe merült. Azért ítélték őket feledésre, „mert olyan értékeket képviseltek – nemesség, hazafiság, szabadságszeretet, az emberi méltóság tisztelete, bátorság -, amelyek semmi mással nem cserélhetők fel”.

Elmondta: Varsóból és több más lengyel városból érkeztek résztvevők, jelen van a szejm és a szenátus küldöttsége, különféle társadalmi szervezetek képviselői és egykori magyarországi lengyel menekültek, hogy megemlékezzenek a két hősről. Felidézte, hogy tavaly novemberben, amikor a varsói magyar nagykövetség közelében egy ugyanilyen emlékművet avattak, tudták, hogy fontos esemény résztvevői. A két ember olyan értékeket támogatott, amelyek az emberiség értékeinek alapját képezik.

Tarlós István, Budapest főpolgármestere az emlékmű avatásán hétköznapi hősként méltatta a két embermentőt, aki az életveszélyt is vállalva segített másokon. A két férfi a lengyel és a magyar nemzet huszadik századi történelmének talán legpusztítóbb és legembertelenebb időszakában állt helyt.

Ebben a korban mintegy ötezer Lengyelországból érkezett zsidó embert mentettek meg, amikor pedig Magyarország német megszállása után Henryk Slawikot letartóztatták és kínvallatásnak vetették alá, ő mindent magára vállalt, „életét áldozva barátjáért és a közös ügyért” – emlékeztetett a főpolgármester.

Tarlós István a hétfő délelőtt búcsúztatott Jókai Anna írónő egy gondolatát idézte: a jelen sokkal tartozik a múltnak, s „ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet”.

Hanna Gronkiewicz-Waltz varsói főpolgármester levélben köszöntötte a résztvevőket. A Jerzy Snopek budapesti lengyel nagykövet által felolvasott üzenetben azt emelte ki, hogy „a két nagy hőst és barátot” olyan közös értékek kötötték össze mint a szabadság szeretete és az emberi élet tisztelete. Felidézte: a lengyelek a második világháború alatt a magyaroktól kaptak segítséget, 1956-ban pedig ők támogatták a felkelő magyarokat.

Jeszenszky Zsolt, idősebb Antall József dédunokája beszédében azt hangsúlyozta: a szoborállítással dédapja Magyarországon is megkapta azt a megbecsülést, amelyben Lengyelországban évtizedek óta részesül. A sakktábla mellett ülő két férfit ábrázoló emlékműről szólva megjegyezte: éppen ez a játék maradt meg emlékezetében idősebb Antall Józsefről.

A most felavatotthoz hasonló alkotást lepleztek le tavaly novemberben Varsóban vezető lengyel politikusok és Tarlós István jelenlétében.

Henryk Slawik lengyel politikus és újságíró idősebb Antall Józseffel együttműködve – aki a különféle nemzetiségű polgári menekültek ügyével foglalkozó belügyminisztériumi főosztály vezetője volt – a lengyel menekültek között található sok zsidó embert „árja” okmányokkal látott el, amelyekkel Magyarország német megszállását is átvészelték. A  „lengyelek atyjaként” emlegetett Antall és Slawik együttműködésének volt köszönhető a lengyel zsidó gyermekek részére Vácott létesített árvaház – hivatalosan a lengyel tisztek árvái otthonának – megnyitása, ahol biztonságban lehettek a Gestapo és a nyilasok elől.

Magyarország német megszállása után a Gestapo mindkettőjüket letartóztatta. Henryk Slawik a kihallgatásokon magára vállalta a teljes felelősséget. 1944-ben a mauthausen-guseni koncentrációs táborban halt meg. Idősebb Antall József 1974-ben halt meg Budapesten. ♦