Üdvözlet Vácról – régi képeslapokon fontos üzenetek

VÁCI NAPLÓ/kultúra (Bednárik Stefanek Adrienn) ♥ Rendhagyó kiállítás nyílt a Katona Lajos Városi Könyvtár Galériájában. A megszokottól eltérően most nem egy, a városunkhoz köthető alkotó mutatja be munkáit, hanem a könyvtár helytörténeti gyűjteményének képeslapjai kerültek üveglap alá. Így, egy kiállításba gyűjtve egy furcsa időutazásra hívnak bennünket, ahol a korok és színek egybemosódásával városunk történetét is elmesélik.

Képeslap. Elsősorban kép. Épületekkel, utcákkal, terekkel, mindig annak a legelőnyösebb arcát mutatva. Hol az egész várost tekinti át, hol egyetlen épületre összpontosít.

Elsősorban kép. Dolgozó munkásemberekkel, ránk mosolygó csodálkozó gyermekarcokkal, beszélgetésre hívogató árusokkal. Ahol az épület, utca, tér, az egész város csak egy nagy díszlet.

Elsősorban kép. Koszos szürkén megfakult, vagy éppen kihívóan színes. Aztán megfordítom a lapot. Néhány érintetlen, nem szól hozzám, nem beszél velem, azt mondják a hozzáértők, ez postatiszta. De csak állókép marad házakkal, fákkal, technika segítségével sokszorozott ábrákkal.

Néhány cirádás betűkkel telezsúfolva, távoli otthonokba visz üzenetet. Rokonoknak küld tiszteletbeli üdvüzletet, barátoknak üzen jókedvet, szerelmeknek örök és igaz hűséget ígérve. Kanyarodnak a hosszúcímzés sorai felett a nagyságák, úrleányok és kegyelmes urak nevei. Az üzenet végén a szeretett kedves és az édes kézcsókot kap.

Olykor csak egy rövid üzenet áll a papíroson „Holnap megyek – Pista”. Megszólít, még ha nem is az én nevem szerepel a címzett soraiban, én betolakodóként, lopva beleolvashatok életének egy-egy pillanatába. Gyorsan átfutva a rövid sorokat barátomnak, kedvesemnek, cinkos pajtásomnak érezhetem a levelező lap feladóját.

Másodsorban kép. A képeslap díszletei megelevenednek. Ha újra a képre nézek, már hiányban őrlődő szerelmest, a vidámsággal teli barátot és hálával teli rokont is a képre tudom képzelni. Többé már nem csak a Kőkapu előtt álló söprűs munkásokat, a korzó kerítései mellett kalapjukat emelő embereket látom. Kép és írás együtt mutatják be az otthon maradóknak városunkat.

A sok képeslapot kiállítássá rendezni nem volt könnyű, hiszen csak úgy, mint a város, a képeslapok is folyamatosan színesedtek, változtak. De a város igazán fontos díszletei nem változtak. A jellegzetes utcák, a terek és épületek minden korban kiindulási pontot jelentettek az itt lakóknak és az ide érkezőknek egyaránt. Legyen az egy 1913-ból vagy egy 2009-ből való képeslap, ábrázoljon székesegyházat vagy fegyházat, üzenetet adjon át, vagy csak úgy legyen a maga egyszerűségében. A cél mindig az, hogy megmutassa magát, minél rövidebben, bárki által elolvashatóan.

Esősorban kép. Elsősorban üdvözlet.

A kiállítás a könyvtárban december 5-ig tekinthető meg. ♦