Három képével is szerepelt a Bemutatkoznak járásaink tehetséges művészei című képzőművészeti kiállításon Molnár Luca, a Váci Madách Imre Gimnázium művészet tagozatos diákja. A Váci Napló ellátogatott hozzá a család kosdi otthonába, hogy többet megtudjon a tehetséges lányról, aki már óvodás korában tudott írni és képregényeket rajzolt a saját kockás füzetébe.
– Mikor tudatosult benned, hogy a képzőművészettel szeretnél foglalkozni?
– Hatodikos voltam, amikor eldöntöttem, hogy ilyen irányban szeretnék majd továbbtanulni. Természetesen ebben az akkori tanáraim és a családom is támogattak. A gimnáziumba is azért jelentkeztem, hogy tovább fejlődhessek. Mivel apukám és a nagypapám is asztalos, így az alkotó-tehetséget tőlük örököltem. De rajtam kívül van még a családban hasonló, ügyes kezű fiatal.
Egészen kicsi korom óta szeretek rajzolni, és a szüleim már ekkor látták, hogy az átlagosnál jobb a kézügyességem. Rengeteg kockás füzetet telerajzoltam, ami a mai napig megvan. Amikor volt egy kis szabadidőm, mindig alkottam valamit. A váci Radnóti Miklós Általános Iskolában aztán az egyik tehetségesen rajzoló barátnőmmel is hatottunk egymásra. Vele a Madáchban már egy osztályba is járunk.
– Kire nézel fel a művészvilágban?
– Garay-Nagy Norbert művész úrra. Valamint nagyon tetszenek Leonardo, Michelangelo, valamint Frida Kahlo egyes művei. De mégis az interneten bukkantam rá olyan művészekre, akik a legmélyebb benyomást tették rám. Nagyon megtetszett a stílusuk, velük tudtam azonosulni. A kedvencem a karaktertervezés. Ilyenkor az adott figurákat továbbfejlesztem, és különböző élethelyzetekbe rajzolom bele őket. És nagyon szeretem a képregényeket is.
– Hogyan tovább? Hol szeretnél továbbtanulni?
– Még van egy évem a Madách gimiben a négy éves képzésből a képzőművészeti szakon. Egyelőre nem tudom, mi szeretnék lenni, de az biztos, hogy ebben az irányban megyek tovább. Ha eljön az idő, Egerbe jelentkezem majd az Eszterházy Károly Egyetemre.
– Mi leszel később, az egyetem elvégzése után?
– Ezt korai lenne megmondani, még nem tudom pontosan. Apukám szerint jó belsőépítész is lehetne belőlem.
– Melyik a kedvenc három alkotásod a sajátjaid közül?
– Az Audrey Hepburn és a Marylin Monroe portré, valamint a kis karakterterveim.
– A művészek jelentős része balkezes. Te milyen vagy?
– Jobbkezes. (nevet)
– Kitől tanultál a legtöbbet?
– Ez lehet, hogy elsőre kicsit furcsa lesz, de sokat tanultam saját magamtól, önmagamat fejlesztve. A realisztikus ábrázolásról persze Garay-Nagy Norberttől tanultam a legtöbbet, a karaktertervezéshez viszont nem igazán kértem mások segítségét.
– Mi mozgat most a művészetedben?
– A digitális rajzolás nagyon érdekel, most ebben próbálok ki stílusokat.
– Hogy került képbe a Pest Megyei Kormányhivatal kiállítása?
– Nekünk Kosd polgármestere, Kurdi Ferenc ajánlotta a lehetőséget. A meghívót a kistérségi településeknek küldték a Kormányhivataltól, a polgármester pedig tudott róla, hogy rajzolok, így jutott el hozzám.
– Milyen volt a kiállítás mezőnye?
– Én voltam a legfiatalabb köztük. Többnyire középkorú kiállítók művei szerepeltek, nagyon sok alkotással együtt volt kint az én három képem. De nem csak képek, hanem kis szobrok és makettek is megjelentek a budapesti tárlaton.
– Volt-e már olyan, aki meg akarta venni egy alkotásodat?
– Volt, igen.
– És eladtad?
– Eladtam (nevet). Az egyik egy családi portré volt, egy ceruzával készített rajz, a másik két ember portréja, és volt egy rajzom egy autóról is. A bátyám kérte és vette meg tőlem az autórajongó barátjának, karácsonyi ajándékként.
– Mennyi időd van a művészetre?
– Sajnos nem tudok minden nap rajzolni, de igyekszem minél többet foglalkozni vele. Hetente járok a Garay-stúdióba, de itthon is gyakorlok, amennyit tudok. Nyáron pedig Hajdúnánásra szoktam járni alkotótáborba, ami nagyon hasznos. Ott a tanároktól és a többiektől is sokat tanulunk.
– Milyen kiállítások érdekelnek? Mi az, amit mindenképpen szeretnél megnézni?
– Ami szembejön velem, és megtetszik, arra biztosan elmegyek. De sajnos az utóbbi időben nem jutott rá időm. Párizsba, a Louvre-ba nagyon szeretnék eljutni. De más ország építészetét megcsodálni is élményt jelent – minden városban találni valami érdekeset. Az olaszoknál például nagyon tetszett nekem egy amatőr fotós-szobrász-képzőművész munkáiból összeállított tárlat. ♦
[sam_pro id=0_26 codes=”true”]