Példátlanul alacsony volt idén nyáron a Duna vízállása. Így szinte időzített bombaként ketyegő történelmi relikviákkal szembesülhetnek mostanában azok a váciak, akik a Duna partján időznek: több 100 év alatt lebomló műanyag szeméttel és gumiabroncsokkal. De mi lehet a megoldás?
A hazánkban is egyre jobban terjedő plogging (svéd eredetű szó, jelentése: szemétszedés kocogás közben) fogalmát leleményes honfitársaink Vácon és térségében már jelentősen kiterjesztették: szemétszedés mások után gyerek- és kutyasétáltatás közben, szemétszedés kirándulás közben, szemétszedés kenuzás közben (ezekre nem ártana rövidebb, frappáns elnevezéseket kitalálni, persze a legjobb lenne, ha a fogalomnak léteznie sem kellene).
Így látja ezt egy váci, négygyermekes anyuka: „Mi családosan vettünk részt a szervezett szemétszedéseken (ha lesz ilyen, szívesen megyünk még), illetve alkalmanként a kisváci Duna-parti séták során szedjük (hetente, kéthetente 1x), kis szatyorba a földön talált szemetet, amit a közeli kukába teszünk, de van, hogy haza hozzuk és a saját szelektív zsákjainkba megy. A leggyakrabban alu- és PET-palackokat, cigarettás dobozokat találni.
Jó ideje a »Szedj fel naponta legalább 5 szemetet!« elvet folytatom, vagyis sokszor csak úgy, menet közben felkapok egy flakont és a következő szemetesbe helyezem (ezt a srácokkal is szoktuk). A férjem, mikor a Naszályban fut, felszedi, amit talál. De előfordul, hogy egyszerre hajolunk le egy 2 literes flakonért, mert nem bírjuk nézni. Ezen felül a házunkkal szemben lévő parkot örökbe fogadtuk amikor ide költöztünk és napi szinten szedjük a nem ide való dolgokat (feles üveg, sörös doboz, cigarettás doboz).
Szerencsénk van, hiszen a szomszédaink többsége hasonló felfogású (volt, aki visszahegesztette a letépett szemetest, van, aki füvet nyír, van aki kamerát helyezett ki a régen szelektív hulladékgyűjtő szigetek helyére, hogy még véletlenül se hozzon ide senki rutinból lomot)” – foglalta össze.
Egy másik lelkes városlakót idézve: „Kisvácon a leggyakoribb a »buliszemét«. Aludoboz, PET-palack, üvegek, chipses zacskók, kéztörlő kendők, kajamaradék, pizzásdoboz. Sajnos az idén többször előfordult a zacskóba kötött, de otthagyott kutyapiszok.
Az Alsóvárosban is megvannak ezek, de ott inkább az üvegszilánk-tenger a borzasztó, plusz több nagyhulladék is van. Autógumik, sitt és különböző műanyagok.
Mi egy-egy látogatás alkalmával a közvetlen környezetünkből (kb. 20 m sugarú kör – attól függ, hogy hányan vannak a parton mellettünk) szoktuk összegyűjteni a szemetet és felvisszük egy városi nagy, fekete kukába. Ha a szelektív gyűjtő olyan állapotban van, akkor elkülönítve dobjuk ki a gyűjteményt. Rosszabb napokon egy 70 literes szemeteszsák megtelik, jobb napokon elég egy bevásárlószatyor” – mondta.
A Bagolybükk Környezet- és Természetvédő Egyesület egyik tagja evezés közben gyűjti a szemetet – a kenuban mindig elfér egy zacskónyi. A legnagyobb fogások a már 30-40 éve Dunában ázó darabok; a szinte teljesen ép állapotban, még a 2 koronás időkből megmaradt cseh mustárosdoboz-fedél, vagy a tejeszacskó, abból a korból, amikor a tejnek 5 forint volt literje.
A Duna kiszáradt medre kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy megtisztítsuk az évtizedek óta benne ragadt szennyezéstől. A kenuból történő folyótisztításnak is több évre visszanyúló hagyománya van Magyarországon. A Tiszán augusztusban tartották a 6. PET Kupát. Ennek során önkéntesek egy 74 km hosszú folyószakaszon kenuikkal és egyéb, saját építésű vízijárműveikkel idén 10 tonna (!) szemetet gyűjtöttek össze. Az Ipolyon a váci Magosfa Egyesület pedig 11. alkalommal rendezte meg szintén kenus folyótisztító akcióját – 72 zsák szemét lett az eredmény, továbbá 2 hűtőszekrény, autó-és traktorgumik, vegyszeres kannák és egyéb tárgyak.
Legfőbb ideje lenne, hogy a Dunára is kiterjedjenek a hasonló tisztítási akciók. Biztató jel, hogy bár még csak kicsiben, de elindult egy ígéretes folyamat. Vácon a lakosság mostanában rendszeresen szervez kisebb-nagyobb egyéni és közösségi szemétszedő megmozdulásokat, kiemelt figyelmet szentelve a Duna-partnak, mivel a széthagyott szemetet szinte azonnal belefújja a szél a folyóba, ahonnan a műanyag a tengerbe, onnan pedig az óceánba jut.
Az viszont már ma is mérhető, hogy a műanyagokból felszabaduló ftalátok hogyan károsítják az emberi hormonrendszert és szaporítószerveket, továbbá rákos megbetegedéseket is okozhatnak. Emiatt mindannyiunk felelőssége összeszedni, ha eldobott szemetet látunk. Saját és gyerekeink egészsége múlik rajta.
A váci Bagolybükk Környezet- és Természetvédő Egyesület várja az önkéntesek jelentkezését, akik szívesen tennék tisztábbá és élhetőbbé Vácot és a környékét. ♦