Váci Köz-tér: egy temetésen fotózott, ezért elmarasztalta a bíróság

Érdekes kérdésre kellene válaszolnia annak, akit még érdekelnek a közügyek. Nevezetesen arra, hogy egy bíróságnak az igazságot, vagy a törvényeket kell-e képviselnie.

Számos alkalommal születnek ugyanis olyan döntések, amelyek megismerése után az ember zsebében kinyílik a bicska. Ilyen egy nemrégi, amikor az egyik fővárosi szociális szervezet aktivistája, aki egy idős és beteg ember kilakoltatása ellen harcolt, azért fizet kártérítést egy önkormányzati alkalmazottnak, mert a végül magára hagyottan elhunyt férfi temetésén készített fotón a polgármesteri hivatal munkatársa is rajta van, s az aktivista a képet feltette a Facebook oldalára.

Elsőfokon a bíróság kimondta: nyilvános eseményről volt szó, nem kell senki hozzájárulása, tehát nem jár kártérítés. Fellebbezés után az ítélőtábla elé került az ügy, ahol viszont éppen ellenkezőleg döntöttek.

Tudom, nem könnyű manapság senkinek a helyzete, mert egy átmeneti világban, egy recsegő-ropogó környezetben élünk. De éppen ezért egyre inkább háborog az ember, ha azt látja, a törvény értelmezése szembe megy az igazságérzettel.

Nem bántom az ítélőtábla bíráit, bizonyára köztük is vannak tehetségesek és tehetségtelenek, empatikusak és közönyösek, mert a bíró is csak ember. De éppen az egyik legfőbb igazságszolgáltatási testületnek kellene minden esetben az igazság mellé állnia. Mert az önbecsülésen alapuló emberi tisztesség a legmagasabb rendű törvény a világon.

És ezt mindenkinek be kellene tartania. ♦