Különleges leletre bukkantak a nagymarosi templom tornyának felújítói: a csúcson lévő gömbben egy időkapszula volt, amelyben a múlt üzent a mának. Aztán a maiak is úgy döntöttek: üzennek a jövőnek. A rendkívüli esetről Heininger Ferenc, a munkálatok egyik résztvevője számolt be.
„Amikor készültünk a 42 m magas templomtorony csúcsáról a keresztet és a gömböt felújításuk végett lebontani, az általam eddig ismeretlen hagyományra célozva többen jelezték: figyeljünk, mert a csúcsgömbben rendszerint el szoktak helyezni egy üzenetet az előző felújítás véghezvivői, így üzenve az utókornak.
Nos, mi néztük, forgattuk, ráztuk a hatalmas, 90 cm átmérőjű, puskagolyó ütötte fém gömböt, de nem találtunk benne semmit. Belenézni pedig nem tudtunk, mert a gömb belső, kúp formájú palástja teljes egészében le volt forrasztva. Így abban a hitben vittük Gyulára, Kun Lajos országos hírű díszmű bádogos mesterhez a csúcsdíszeket, hogy nincs bennük semmi.
Megérkezéskor ő is azt kérdezte elsőként: találtunk e ezekben valamiféle üzenetet? Nemleges válaszom után átbeszéltük a felújítás részleteit, és már indultam is vissza Marosra. Még Pesten sem jártam, amikor csörgött a telefonom: a mester a gömb megbontása során megtalálta a rozsdás fém kapszulát és benne egy írógéppel írott (!) megsárgult írást 1937-ből. Hogy milyen szövegezéssel, az a mellékelt fényképen elolvasható, mint ahogy itt látható az idő rágta fém kapszula is, a benne lévő csomagolással és írással, a felnyitás utáni állapotban.
Néhány érdekesség a lebontott keresztről és gömbről:
A bádog kereszt 1,9 m magas, 1 m széles, és 50-60 kg súlyú. Azért ilyen nehéz, mert a kereszt kerületét egy 6 cm széles, 1 cm vastag kovácsoltvas váz alkotja, erre volt ráerősítve a külső lemezborítás. A vastag kovácsoltvas keret teljes egészében ép volt, így a régi bádoglemez lebontása után „mindössze csak” egy új vörösréz lemez borítást kellett a keretre rádolgozni.
A csúcsgömböt eredetileg cserélni terveztük, de a műemlékes hatóság kifejezett kérésére – őrizzünk meg minél többet a régi, megtartható anyagokból – az eredeti, kissé már deformálódott gömbpalást lett kettébontva. Belsejükben új merevítő rudak elhelyezése után a szétbontott félgömbök lettek újra összeépítve, helyreállítva. A kereszt és a gömb végül a sokoldalú bádogosmester finom keze munkája által valódi aranyozást, „aranyfüstöt” kapott. (Mint a gömbben lévő írásból kiderült, az 1937-es toronyfelújításkor is aranyozva lett mindkettő, más dolog, hogy mindennek emberemlékezet óta a nyomát sem láttuk.)
A Nagymarosra történő visszaszállítás után ünnepi szentmise keretében lett megáldva, megszentelve a torony e két ékessége, majd hímes tojás módjára becsomagolva és óvva, kézről kézre tovább adogatva kerültek fel a torony állványzat 20. szintjére. Ezek után már csak a toronycsúcs szarufái közül nyársként meredező eredeti, méretes kovácsoltvas rúdra kellett ráhúzni, visszailleszteni először a gömböt, azután a keresztet.
Természetesen – elődeink hagyományát követve és megőrizve – az egyházközség is elhelyezte a maga üzenetét egy leforrasztott kapszulában az utánunk következő generációk számára. A fém hengert közvetlenül a toronyra juttatás előtt, augusztus 13-án, a templom szentélyében helyeztük el a csúcsgömb öblös palástjában, szinte napra pontosan 81 esztendővel elődeink hasonló cselekedete után. Áldja meg őket gondosságukért az Isten, és áldja azokat is, kik majd sok-sok évtized múltán sorainkat olvassák” – írja Heininger Ferenc. (fotók: Kovács Gábor és Maurer Péter) ♦
