Teltház, sőt, nagy tömeg volt az elmúlt héten a Credo-ház rendezvényén. A váratlanul nagy érdeklődés egy fiatal színésznek szólt, Vecsei H. Miklósnak, aki a Pál utcai fiúk musical Nemecsek Ernőjeként vált nagyon ismertté. Az esten fura módon azonban éppen a színházról esett a legkevesebb szó, a beszélgetés Isten és Miklós kapcsolatáról szólt leginkább.
A program előkészítése már jelezte, hogy kiemelkedő érdeklődés várható – legalábbis ilyen hírek érkeztek néhány nappal a rendezvény előtt. S mivel több iskola is úgy gondolta, diákokat, sőt egész osztályokat mozgósít az estre, a kezdés előtt fél órával már nem volt hely. Az érdeklődők, sokan idősebbek, a falak mellett állva várták a kezdést, a bejárati ajtót pedig, ha csak képletesen is, de le kellett zárni.
A kissé kaotikus helyzetben Vecsei H. Miklós tett némi rendet mindjárt a kezdéskor: megkérte a hátul, jórészt az előtérben ácsorgó diákokat, jöjjenek fel bátran a színpadra és üljenek le körülötte. Ezzel egy kicsit javult a helyzet, s bár az elején néhányan még morgolódtak a kényelmetlenség miatt, amint elkezdődött a beszélgetés, egyfajta emelkedettség öntötte el a termet, s elcsendesült a közönség. Olyannyira, hogy sokszor még a köhögésüket is visszafojtották azok, akiknek pedig kapart a torka.
Miklós ugyanis nem csak beszélt a színpadon, hanem sugárzott. Hitet, szeretet, nyugalmat. Fiatal kora ellenére – mindössze huszonhét éves – olyan belülről felszálló gondolatokat osztott meg a nagyérdeművel, amelyeket még a barátainak is ritkán mond el az ember. A legtöbbet talán a találkozásokról beszélt, azokról a rendkívüli pillanatokról, amikor – szavaival fogalmazva – megáll az ember szíve. S azokról is, amikor egyfajta emelkedettség repíti a lelket felfelé.
Egy igazi hitvalló ült a színpadon, olyan ember, aki maga is vállalja, hogy nem vasárnapi katolikus. Megígérte, hogy jövőre is eljön. Csak legyen ideje…
A hálás publikum jutalmat is adott. A végén egy alkalmi diákkórus elénekelte a Pál utcai fiúk egyik azóta slágerré vált dalát: Mi vagyunk a grund. Miklós – akinek előadását egy másik, általa gyakran említett Miklós, Beer püspök is végighallgatta – néhány sort együtt énekelt a kis csapattal. ♦