Váci köz-tér: Hopsz, piszkosul nőnek az árak!
Egyre több ismerősömtől hallom, hogy elsősorban az élelmiszerboltok kasszájánál azzal kell szembesülniük, hogy jelentősen többet fizettek, mint korábban nagyjából ugyanazokért a termékekért. Tegnap egy kisboltban vásároltam, vettem egy liter tejet, egy kenyeret és négy zsemlét, mindez nyolcszáz forintomba került. Ha ezt egy hónapra számolom, huszonnégyezer forint a végösszeg.
Mondom: egy tej, egy kenyér, négy zsemle. Ezzel egy ember sem lakik jól, ezért ha egy négy tagú családot nézünk, akik vesznek némi szalámit is, meg hát ebédelni is kellene, havi százas alatt nem ússzák meg.
De nem csak a családok szembesültek azzal, hogy a gazdaság bizonyos területen hipergyorsasággal nőnek az árak. Nemrég egy városvezetői sajtótájékoztatón hangzott el – immár nem először -, hogy néhány városi beruházás elkezdése azért húzódik, mert a korábban arra szánt pénzről kiderült, hogy már nagyon kevés. Ily módon csúszik a deákvári bölcsőde, vagy a vizes sportok házának építkezése is – a Szérűskertben épülő új sportcsarnokról ne is beszéljünk -, s bár folynak a tárgyalások, meglehetősen kétséges, honnan lehet majd előteremteni a többletet.
Az utóbbi egy-két évben jelentősen emelkedtek a bérek, s ezt elsőként a kereskedelem vette észre. A nagy multi láncok, amelyek nyugaton is jelen vannak, igyekeznek az ott megtapasztalt jelentősen magasabb bevétel felé zárkózni, ezért elég szemérmetlenül nyomják felfelé az árakat.
A hivatalos inflációs adatok még kedvezőek. Amit mi, polgárok mérünk a saját pénztárcánkon, az viszont meglehetősen durva. És ki tudja, mi lesz ennek a vége… Persze, ne felejtsük el: ez itt Magyarország! ♦