A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt Vácott és a Dunakanyarban sok helyen száraz lábbal sétálhatunk a mederben. A turisták számára különös látványosság ez, ám a hajósok panaszkodnak. Jelenleg a folyó több magyarországi szakaszán csak nagy körültekintéssel és korlátozásokkal lehet árút szállítani. Mivel várható, hogy a klímaváltozás miatt a Kárpát-medecében a jövőben gyakoriak lesznek az aszályos időszakok, ismét napirendre került a vízlépcsők építésének szükségessége.
Magyarország első dunai vízlépcsőjét Nagymarosnál építették volna fel, ha a rendszerváltás körüli politikai herce-hurca az Antall-kormány idején meg nem torpedózta volna. A bős–nagymarosi vízlépcső (BNV) – hivatalosan Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszer – a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény. A vízlépcső létesítésének célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés volt.
A létesítmény tervezett főbb egységei: a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a bősi erőművel és Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. A bősi erőmű első ütemét 1986-ban, a nagymarosi erőmű utolsó egységét pedig 1990-ben kellett volna üzembe helyezni – olvasható a wikipédiában.
Eredeti formájában végül sosem valósult meg, mivel a magyar kormány a környezetvédők és civilek tiltakozásának hatására 1989-ben leállította a magyar oldalon az építkezéseket, 1992 májusában pedig felbontotta a szerződést az (akkor még) csehszlovák féllel. A csehszlovák oldalon ezt követően 1992 októberében a bősi erőmű csatornájába (vagyis szlovák területre) terelték a Duna vizének 83 százalékát.
Az ügyben a két ország a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, amely végül 1997-ben mindkét felet elmarasztalta, és kötelezte őket a helyzet államközi szerződésekkel való rendezésére, ez azonban azóta sem történt meg. Ezzel a Nemzetközi Bíróság által a fennállása óta vizsgált 151 eset közül a bős-nagymarosi a leghosszabb ideje rendezetlenül maradt ügy.
Ma már egyértelműen látszik, hogy Magyarország rossz döntést hozott. Németországban és Ausztriában vízlépcsők sora keresztezi a Duna folyását, de nálunk még mindig fáélelem övezi akárcsak a téma felvetését is. Ennek ellenére ismét erősödnek a szakmai vélemények, hogy újra kellene gondolni a korábbi döntéseket, és még az is benne van a pakliban, hogy a korábbi terveknek megfelelően meg kellene építeni a nagymarosi vízlépcsőt.
A következő időszakban sokkal hosszabb alacsony vízállással járó időszakra kell felkészülni a Dunán – közölte pár napja az InfoRádióban a Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetségének elnöke. Bencsik Attila szerint erre fel kell készülni, a Dunán vízlépcsőket kell építeni. A Dunán ugyanis éjszakai hajózási tilalmat vezettek be, de nappal is csak jelentősen csökkentett terheléssel járhatnak a teherhajók.
„Két hónappal ezelőtt úgy jellemeztem a helyzetet, hogy katasztrofális. És azóta csak romlott
– mondta Bencsik Attila. „A Rajna és a Duna teljes szakaszán drasztikusan alacsony a vízállás. 1,1-1,2 méteres merüléssel lehet haladni, de egy hajó terhelve 2,5-2,8 méteres merülésű. Egy 1600 tonnás hajó 300-350 tonnás rakománnyal tud csak közlekedni, ha egyáltalán tud.
A folyó alacsony szintje egyéb veszélyeket is hordoz. Alaposan megnehezíti például a paksi atomerőmű működését, hiszen az áramtermeléshez és a hűtéshez használt víz a Dunából származik. Vácnál és a térségben az ivóvizet parti szűrésű, vagy néhány helyen mederkutakkal nyerik, a kis víz ebben is problémákat okozhat. (képünkön: a bősi vízlépcső) ♦