A Váci Jazz Klub szervezésében legközelebb a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész és zeneszerző, Szakcsi Lakatos Béla lép fel zenekarával. E jeles alkalomból készített vele munkatársunk interjút.
– Karrierje kezdetén rengeteg lehetősége volt, miért pont a jazz műfaját választotta?
– Amikor még a konzervatóriumba jártam, volt ott két fiatal gyerek, akikkel megismerkedtem, és ők csináltak egy kis jazz-zenekart. Tizennégy évesek voltunk, és ekkor szerettem bele ebbe a műfajba. Később úgy döntöttem, ki is tartok mellette.
– Napjainkban egyre tágabban értelmezik a jazz fogalmát, ön mit gondol erről?
– Mindig azt szoktam mondani, hogy a jazznek két fő eleme van. Az egyik a hangsúlyozás, tehát a frazírozás, amitől ugye van egy sajátos „beszéde”. A másik pedig az improvizáció. Ha ez a kettő benne van egy zenében, akkor az jazz.
– Egy korábbi interjúban pont azt nyilatkozta, hogy a legtöbb zenésszel az a probléma, hogy nem tudnak improvizálni. Ön szerint ezt a készséget hogyan lehet elsajátítani, el lehet-e egyáltalán?
– A készség mindenkiben benne van, így születünk, de ha valaki nem kezdi el gyakorolni az improvizációt legkésőbb tizenhét éves koráig, az később már biztos, hogy nem lesz képes rá. Ezt muszáj korán elkezdeni.
– Ön szerint Magyarországon adottak most a zeneoktatásbeli lehetőségek arra, hogy megfelelően kineveljenek egy tehetséget?
– Véleményem szerint az egész oktatási rendszer – nemcsak a zenében, és az egész világon – csak egy lehetőség, hogy adjanak egy utat, amin szerintük helyes menni. De megtanítani senkit sem lehet, csak irányt mutatni.
– Egy művészembernek milyen lehetőségei vannak napjainkban hazánkban?
– Ez különböző, de Magyarországon szerintem nagyon nagy baj, hogy hiányoznak a szponzorok. Tőlünk Nyugatra azért sokkal több támogatót lehet találni.
– Van olyan fiatal jelenleg, akit ön kifejezetten tehetségesnek tart?
– Nagyon sok van, nem is tudom név szerint felsorolni, hányat ismerek. A magyarok nagyon tehetséges emberek: ha belefognak valamibe, és komolyan veszik azt, akkor nincs lehetetlen.
– November 17-én a Rákfogó zenekarral együtt lép színpadra a Madách Imre Művelődési Központban. Ezt a zenekart 1972-ben alapította, miután hazajött New Yorkból. Mennyit és miben változott a zenekar az elmúlt negyvenhat évben?
– Nagyon sokat. 1972 óta már teljesen más zenét játszom. Tíz-tizenkét éve azt találtam ki, hogy azon az irányvonalon indulok el, amit az amerikai feketék játszanak. Aztán Fekete-Kovács Kornél személyében találtam egy olyan trombitást, aki elektronikusan is dolgozik, amitől modernebb lett a hangzás. Az együttesben Kőszegi Imre alapító tag volt velem. Fenyvesi Márton nagyon jól gitározik, ő később került be a csapatba. Az ötödik tag pedig Orbán György, aki bőgőn játszik. Azt veszem észre, hogy nagy sikerünk van, ahol játszunk, bízom benne, hogy ez Vácon is így lesz most. ♦