Váci köz-tér: És ők csak ültek és várták a halált

Egy pillanatra álljunk meg ma és gondoljunk a tegnapra. November 9-re. De ne is a most alig elmúlt november 9-re, hanem egy régebbire. Arra, amikor a már menni is képtelen férfi több társával ül egy árokparton és várja a véget. Mert tudják, nem lesz kegyelem. A kicsit távolabb beszélgető fegyveresek már addig is kíméletlenül bántak velük, husángokkal verték őket, ha lemaradtak a menettől.

Nemsokára jött a parancs: ássanak egy nagy gödröt. Akkor már tudták, az lesz a sírjuk. De az elcsigázott emberek nem bírták feltörni a kemény földet, így a fegyveresek ásták ki, végül a „kb. 250×250 cm széles és kb. 150 cm mély” gödör mindenesetre elkészült, és az egyik gyilkos későbbi elmondása szerint „a kiásott gödörbe leküldtük a járni tudó munkaszolgálatosokat, hogy a gödör alján a földet igazítsák el és tapossák le”.

Amikor ez megtörtént, a parancsnok, Tálas András hadapródőrmester pisztollyal, a keretlegények pedig puskával tüzet nyitottak rájuk. Ezt követően a járóképtelen munkaszolgálatosokat egyenként kísérték vagy vitték a gödörhöz, ahol agyonlőtték őket. „Ekkor kb. 20 munkaszolgálatost gyilkoltunk meg, majd a gödröt betemettük. Közben 2-3 német katona is megjelent a közelünkben, akik végignézték a gyilkosságot, majd eltávoztak.”

A kivégzettek között volt Radnóti Miklós, a magyar történelem egyik legnagyobb költője, aki 1944. május 27-én Vácról indult utolsó útjára. Ennek állít emléket a vasútállomás előtt a botlókő.

A bori munkaszolgálatos Radnóti Miklós abdai kivégzésének körülményei nemcsak a közvéleményt és az irodalomtudományt, de a Belügyminisztériumot is foglalkoztatták. A rendszerváltásig dolgozó BM Belső Reakció Elhárító Csoportfőnöksége foglalkozott az üggyel. A nyomozás 1975. november 25-ig tartott, és az összesen 354 oldalassá duzzadt dossziét két évvel később, 1977. május 19-én zárták le.

A jelentésben aláhúzott sorok nyomatékosítják: „egyértelműen megállapítottuk, hogy Radnóti Miklós költőt és 21 társát 1944. november 4-én, szombat délután 14-16 óra között gyilkolták meg”.

November 4.? November 9.? Már mindegy… Emlékezzünk és ítélkezzünk. ♦