Éppen harminc éve történt a polgári légiközlekedés egyik legnagyobb katasztrófája, amelyben három váci vesztette életét. Ma már a történtek szinte minden részlete tisztázott, bár az amerikai jelentésekben nem lehet teljesen megbízni, hiszen számos alkalommal bebizonyosodott, hogy kormányzati nyomásra a különböző hivatalok valótlan állításokat írtak jelentéseikbe.
A Pan Am 103-as járata a Pan American World Airways (Pan Am) harmadik menetrend szerinti transzatlanti járata volt London Heathrow és New York JFK repülőtere között. 1988. december 21-én az ezen az útvonalon repülő N739PA lajstromjelű, Clipper Maid of the Seas névre keresztelt Boeing 747-121 megsemmisült, roncsai a skóciai Lockerbie kisvárosára zuhantak. A katasztrófát követő nyomozás során kiderült, hogy a gép első rakterében egy 350-450 gramm közötti tömegű plasztikbomba robbant.
A robbanás a gép szinte azonnali megsemmisüléséhez vezetett. A 130–190 km/h sebességű szél a roncsokat mintegy 130 km hosszan, 2189 négyzetkilométeres területen szórta szét. A katasztrófának 21 országból összesen 270 áldozata volt, közülük 4 magyar és 189 amerikai – olvasható a wikipédiában.
A Pan Amet sokan tekintették Amerika jelképének, és a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás előtt a lockerbie-i katasztrófában veszítette életét a legtöbb amerikai civil. A helyszín miatt illetékes skóciai Dumfries and Galloway megye rendőrsége, valamint az amerikai FBI hároméves nyomozása során 15 ezer tanúmeghallgatási jegyzőkönyvet vett fel.
1991. november 13-án nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki a líbiai állampolgárságú Abdelbaszet Ali Mohamed Al-Megrahi és Al-Amin Kalifa Fimah ellen. Al-Megrahi líbiai hírszerző tiszt és a Libyan Arab Airlines (LAA) légitársaság biztonsági tisztje, Fimah pedig a máltai nemzetközi repülőtér helyi LAA alkalmazottja volt. Az ENSZ-szankciók és a líbiai vezetővel, Moammer Kadhafi ezredessel való hosszú tárgyalások miatt a gyanúsítottak átadása elhúzódott, míg végül az ügy szempontjából semleges Hollandia területén 1999. április 5-én megtörtént.
2001. január 31-én Al-Megrahit a három skót bíró vezette bíróság bűnösnek találta és 27 évi fegyházra ítélte, Fimah-t pedig felmentette. Al-Megrahi büntetését a skóciai Glasgow melletti Greenock börtönében töltötte 2009. augusztus 20-áig, amikor a skót regionális kormány az elítélt végső stádiumú rákjára való tekintettel hazaengedte Líbiába.
Az utolsó percek eseményei
A járaton 243 utas és 16 fős személyzet utazott. A főpilóta James MacQuarrie kapitány volt, a másodpilóta Raymond Wagner, a fedélzeti mérnök Jerry Avritt. A gépen főleg amerikaiak utaztak, de egy váci magyar család három tagja is ezzel a járattal tartott Amerikába.
A repülés utolsó pillanatai viszonylag jól dokumentáltak. 19 órakor a PA103 megjelent a prestwicki skót útvonal-irányítás radarján, ahonnan az Atlanti-óceán átrepüléséhez szükséges engedélyt kérik a gépek. Alan Topp légiirányító vette fel a kapcsolatot a Clipper Maid of the Seas-zel, miután az belépett a skót légtérbe.
James MacQuarrie kapitány válaszolt: „Jó estét, Scottish, itt Clipper egy nulla három. Magasságunk három egy nulla.” Majd Wagner másodpilóta beszélt: „Clipper 103 óceánrepülési engedélyt kér.” Ezek voltak a gépről elhangzott utolsó szavak.
A gépen utazó 243 utasból és 16 fős személyzetből senki sem élte túl a katasztrófát. Egy skót baleseti vizsgálat megállapította, hogy az orr-rész leszakadásakor tornádó-erejű szél tört be a géptestbe, amely leszakította az utasok ruháit, és minden mozdítható tárgyat halálos repeszként sodort hátra a gépben. A hirtelen légnyomásváltozás miatt az utasok testében található gázok a szokásos térfogatuk négyszeresére növekedtek, így az utasok tüdeje felduzzadt, majd összeesett. A le nem rögzített tárgyakat és személyeket a szél kifújta a géptestből a külső, −46 °C-os hidegbe. A 9 km-es zuhanás nagyjából két percig tarthatott (Cox & Foster 1992). Néhány utas biztonsági öve be volt csatolva, így ők egyenesen a lockerbie-i becsapódásig a székükben maradtak.
Bár az utasok valószínűleg oxigénhiány miatt elveszítették az eszméletüket, a törvényszéki szakértők szerint egy páran az alacsonyabb, oxigéndúsabb légrétegekben magukhoz térhettek. Dr. William G. Ecker törvényszéki halottkém megvizsgálta a boncolási eredményeket, és arra a következtetésre jutott, hogy a pilóták, egy páran a légikísérők közül és 147 utas túlélte a robbanást és a gép dekompresszióját, és a becsapódáskor is életben lehetett. Ezen utasok közül egyik sem mutatott a robbanás vagy a hirtelen nyomáscsökkenés, illetve a gép szétesése miatti sérülésre utaló jeleket. A vizsgálat megállapította, hogy egy anya magához szorította újszülött gyermekét, két barát egymás kezét fogta, és több utas keresztet fogott a kezében.
Dr. Eckert arról számolt be a skót rendőrségnek, hogy MacQuarrie kapitány hüvelykujján található jelekből arra következtetett, a pilóta a zuhanás közben is kapaszkodott az irányítószervekbe, és a becsapódáskor is még életben lehetett. A főpilótát, a másodpilótát, a fedélzeti mérnököt, egy légikísérőt és több első osztályú utast a székükbe szíjazva találtak meg, amikor az orr-rész Tundergarth falu temploma mellett egy mezőbe csapódott.
A vizsgálat megállapította, hogy egy stewardess még életben volt, amikor egy farmer felesége megtalálta, de még a segélyhívás előtt belehalt sérüléseibe. Egy férfi utast szintén életben találtak, és egyes orvosi vélemények szerint ő túl is élhette volna a katasztrófát, amennyiben hamarabb találják meg.
A váci áldozatok
A katasztrófának egy Amerikába utazó, háromtagú váci család, valamint egy idős budapesti hölgy is áldozatul esett: Roller Edina (5 éves, 26D ülés), Roller János Gábor (29 éves, 26E ülés), Drucker Róbertné Gábor Ibolya (79 éves, 26F ülés), Rollerné Pisák Zsuzsanna (27 éves, 26G ülés).
A váci Roller család a családfő nagybátyjához, a Wesselényi utcában elő Druckerné a fiához készült az Egyesült Államokba az ünnepekre. Az útvonalat jól ismerő idős hölgy áttetette a jegyét a később felrobbant járatra, hogy az angolul nem beszélő Roller család segítségére lehessen, miután összeismerkedtek a Budapestről Frankfurtba tartó járaton.
Egy másik szemtanú szerint azonban éppen azért kerültek a felrobbant gépre, mert az idős hölgy elnézte Frankfurtban a londoni járat indulási idejét, így csak a tervezettnél később tudtak továbbutazni. Druckerné a Frankfurt és London közötti szakaszon mellette ülő, de Londonban leszálló útitársának állítólag azt mondta, hogy most 79 éves, és nem kívánja megélni a 80. születésnapját. Néhány óra múlva halott volt. Rollerné éppen a tragédia napján lett 27 éves.
Líbia kártérítést fizetett
2002. május 29-én Líbia összesen 2,7 milliárd dolláros kártérítést ajánlott fel a 270 áldozat családjainak, amely áldozatonként 10 millió dollárt (kb. 2 milliárd forintot) jelent. Hosszas jogi huzavona után végül áldozatonként 8 millió dolláros kártérítést fizettek a családoknak (ebből nagyjából 2,5 millió dollár volt az ügyvédi díj).
Minden család még további 2 millió dollárt kapott volna, amennyiben az amerikai külügyminisztérium eltávolítja Líbiát a terrorizmust támogató országok listájáról, de ez a Líbia által megszabott határidőig nem történt meg. A Líbiai Központi Bank ezért 2005 áprilisában a hátralevő 540 millió dolláros összeget lehívta a kárpótlások kifizetésére létrehozott svájci bankszámláról. Erről a számláról korábban összesen 2,16 milliárd dollárt (nagyjából 432 milliárd forintot) fizettek ki az áldozatok családtagjainak. ♦