Az elmúlt néhány év során új iparág született, ami azokat a helyváltoztatási adatokat teszi pénzzé, melyeket a zsebünkben lapuló telefonunkra letöltött alkalmazások gyűjtenek be. A napi mozgásunk lekövetéséből összeálló információcsomagokat ezek a cégek aztán a hirdetőknek és hedge fundoknak adják el, hogy azok további hasznot húzzanak belőlük. A továbbított adatok az illetékes vállalatok közlése szerint névtelenek – de közben nagyon is személyesek, érzékenyek, és ismeretükkel bárki könnyedén be is azonosítható.
Egészen dermesztő részletességgel követhető minden egyes mozzanatunk, amit a nap során teszünk: fű alatt a telefonjainkra telepített alkalmazások egész sora szolgáltat napi mozgásunkról információkat különböző cégeknek, akik ebből egyre több hasznot húznak. A témáról a New York Times közölt hosszú cikket, melyet azután állítottak össze, hogy betekinthettek egy adatbázisba, mely több mint egymillió okostelefon hollétét követi New Yorkban és környékén – számol be a hírről a Privátbankár.
Azzal, hogy a telefonjaink mini jeladók, alighanem mindenki tisztában van, a Times cikke viszont feltárja, pontosan hogyan is működik mindez, és hogy néz ki az az új iparág, mely a követési adatokkal való kereskedésre épült fel. A cikk az adatbázis átnézése, illetve több gyanútlan felhasználó, és több nagyon is képben levő cégvezető elbeszélése útján rajzolja fel a képet.
Számos népszerű, ártalmatlannak tűnő telefonos alkalmazásban dolgoznak folyamatosan olyan beépített kódsorok, melyek akár két másodpercenként is lehívhatják, és továbbíthatják aktuális lokációnkat. Az így kinyert mozgási információkat aztán az azt begyűjtő cégek a telefontulajdonos tudta nélkül eladják. Bár a továbbított csomag biztosítja a felhasználó névtelenségét, a Times egyes esetekben pusztán a mozgási adatokból nagyon könnyen be tudta azonosítani a tulajdonost.
Például Lisa Magrint, a 46 éves matematika tanárnőt: ő volt az egyedüli ugyanis New York államban, aki minden hétköznap reggel megtette ugyanazt a 14 mérföldes utat egy iskolába, ahonnan a telefon olyan szinten aprólékos információkat közölt, hogy az épületen belül simán beazonosíthatóvá vált az asszony saját osztályterme is. Az adatbázisból kiolvasható volt a teljes napja: megmutatták, hol lakik, onnan mikor indul el, mikor érkezik meg a munkahelyére.
Olyan érzékeny pontok is nyitott könyvként tárultak fel a lokációs adathalmazból, hogy Magrin ellátogatott egy fogyókúrás csoport összejövetelére, hogy elment bőrgyógyászhoz, hogy megsétáltatta a kutyáját, sőt, azt is, hogy a volt élettársánál töltött egy éjszakát.
Magrinnak négy hónap alatt 8600-szor hívták le a koordinátáit. Ez átlagosan 21 percenkénti rögzítést jelent, melyek során az ígért névtelenséggel együtt is rendkívül intim információk nyerhetők ki az emberről. Az adatbázisban olyanra is volt példa, akinek a koordinátáit több mint 14 ezerszer frissítették egyetlen nap leforgása alatt. A lap több történetet is leír, köztük azt is, hogy a telefon tisztán megmutatta, hogy egy nő bemegy egy abortuszklinikára, ott eltölt több órát, majd hazamegy. Olyan, eltérő okokból, de hasonlóan érzékenyebb helyekről is érkeztek lokációs adatokat, mint atomerőművek vagy templomok.
A Times kutatása szerint legalább 75 olyan cég működik, mely rendszeresen kap nyomkövetési adatokat azoktól a telefontulajdonosktól, akik engedélyezték készülékükön a helymeghatározást. Ezek jellemzően teljesen ártalmatlannak tűnő, a földrajzi elhelyezkedést felhasználó alkalmazások, például helyi híreket közlő vagy időjárásjelentő appok. A cégek közül több állítja: nagyjából 200 millió, az USA-ban használt okostelefonról kap adatokat. Ez a szám az Államokban tavaly használatban lévő mobileszközök fele.
A lokációkövető cégek az információkat reklámcégeknek, kiskereskedelmi láncoknak, sőt, akár hedge fundoknak értékesítik vagy elemzik, akik minél jobban szeretnének a fogyasztói magatartás mélyére látni. A piac nagy: csak az USA-ban a becslések szerint idén 21 milliárd dollár értékben adtak el árukat a lokációközpontú hirdetések segítségével. A főszereplők ráadásul nem valami rejtőzködő ügyeskedők, hanem nagyon is ismert nevek: köztük van az IBM, aki időjárásjelentő appok felvásárlásával léptek be a piacra, a közösségimédiás Foursquare szintén lokációsmarketing-cégként találta fel újra magát, de benne van a Goldman Sachs és a PayPal-társalapító Peter Thiel is.
A cégeket állításuk szerint nem az egyének érdeklik, hanem a minta. Azt hangsúlyozzák, hogy a begyűjtött adatok nem névhez vagy telefonszámhoz kapcsolódnak, hanem egy egyedi azonosítóhoz. A nyers adatokból viszont a fent említettekhez hasonlóan bárki azonosítható: ha olyasvalaki napját akarjuk leképezni, akit ismerünk, akkor megkereshetjük azt a telefont, ami rendszeresen az ismerős lakcímén tölti az éjszakákat, majd követhetjük a nap közbeni mozgását. Nem ismerős esetén pedig az eredendően névtelen éjszakázási pontokhoz – a lakcímekhez – hozzá lehet rendelni a neveket, nyilvános adatbázisok alapján.
Népszerű appok ezrei futtatnak lokáció-megosztó kódokat: Androidon 1200, az Apple termékein futó iOS-on 200 ilyen alkalmazást talált a MightySignal mobiltelefonok elemzésével foglalkozó cég. A legfoglalkoztatottabb ilyen vállalat az észak-karolinai Reveal Mobile volt, mely adatgyűjtő kódját több mint 500 appban találták meg. ♦