Nem véletlen, ha a notórius gyorshajtó nyomja a gázt, ha a biztonsági öv csak dísz, ha a sofőr ittasan volánhoz ül, ha közben telefonál, ha olyan tragaccsal közlekedik, amit csak a festék tart össze. Ilyen helyzetekben a forgatókönyvbe van kódolva a tragédia – állítja a tapasztalt rendőr. S hogy mennyire igaza van, azt a váci és környékbeli adatok is bizonyítják. Szinte nincs olyan hónap, hogy például az átépítés alatt lévő M2-es autóúton ne történne halálos vagy súlyos baleset.
A számok nem hazudnak, megdönthetetlen tények. Mint ahogyan az is 2018 novemberében, hogy az elmúlt egyéves időszakban 3 százalékkal nőtt a közúti balesetek száma Magyarországon, a halálos kimenetelű tragédiáké ennél is drasztikusabban, ott 8 százalékos a növekedés.
„Sajnos ez nem tavaly kezdődött, ez tendencia, a harmadik ilyen évünk sorozatban, s nem csupán a magyar utakra jellemző, ez világbetegség” – elemezte a helyzetet Óberling József ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti főosztályvezetője, az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság ügyvezető elnöke, akivel a Zsaru magazin készített terjedelmes interjút. „Pedig a körülmények változatlanok, a forgalom nem nőtt drasztikusan, az úthálózat nem romlott, sőt épül, megújul, a járművek műszaki állapota sem lett rosszabb.”
Arra a kérdésre, hogy hol kell akkor keresni az okokat, a rendőrtiszt szerint egyszerű a válasz: az emberi tényezők között. Nemcsak az utcán dolgozó közlekedési rendőrök tapasztalata, hanem tény: a járművezetők egy része csak akkor tartja be a szabályokat, ha látja a rendőrt vagy a fix, telepített ellenőrző eszközöket.
Ugyanakkor ez nem csak a járművezetők felelőssége. Társadalmi felelősség, az érintett sofőr szűk környezetének felelőssége.
„Vegyük példának a 4-es főúton nyáron történt balesetet. Kilenc ember halt meg, mert a sofőr vezetés közben telefonjával videót készített. Nyolc utasa közül egy sem szólt, hogy ez mennyire veszélyes? A menet közbeni videózás is világbetegség, veszélyesebb, mint a telefonálás. Mint minden rossz divat, egyszer kinövi magát, de kérdés, hány áldozata lesz még addig ennek a rettenetesen felelőtlen magatartásnak” – teszi hozzá az alezredes.
Óberling József állítja: nem a rendőrségre kell várni! Nem lesz jobb a statisztika, ha még tízezer ennyi alkoholszondás ellenőrzést hajtanak végre, ha száz új sebességmérőt telepítenek az utakra.
„Persze egyértelmű, ezek az intézkedési formulák szükségesek. A megelőzés kötelező elem, de nem elégséges a helyzet javítására. Vannak renitensek, akikkel nem lehet mit kezdeni, a célunk kivenni őket a forgalomból. Hatni az apróbb hibákat elkövető, a megelőzést meghalló sofőrökre lehet, szerencsére ők vannak többen. A modern megelőzési programunk rájuk fókuszál, olykor nagyobb erővel, mint az elvárható. Értem ez alatt például azt a filmünket, amikor pajzsos rendőr védi a zebrán áthaladók biztonságát. Vagy a kecskeméti rendőrök által nemrégiben készített, az év végi ünnepek csendes szentségére figyelmeztető, ittas vezetés elleni kisfilmet. Említhetném a veszprémi kollégák színészeket felvonultató kisfilmjét is, melyben az összes ilyen emberi tényezőt bemutatjuk. Ezek sokkoló hatásúak lehetnek, de ha eljutnak a közlekedőkhöz, már megérte. Egymaga a rendőrség nem tud rendet teremteni, szükség van arra, hogy a polgárok felfogják a megelőzési programok célját, jelentőségét, s gondolkodjanak el, megéri-e játszani a kaszással” – mondja.
Természetesen szóba került az a nemrégi döntés, hogy a rendőrök már megbújva is mérik a sebességet. Óberling József szerint ez hatékonyabb, mint a korábbi módszer.
„A menet közbeni sebességmérés, a dinamikus kontroll leghatásosabb eszköze a fedélzeti kamerával ellátott szolgálati gépjármű használata, húsz ilyen fut az utakon. A kamera rögzíti is a szabálysértést, a gyorsan hajtó sofőrök többsége nem is ellenőrzi a felvételt, tudja, mit tett, elismeri a szabálysértés tényét. Híre ment ennek az intézkedésnek, ez volt a szándékunk. Ezek a járműveink szemből is tudnak mérni, nem kell megfordulni, nem kell felvenni a rögzítéshez a szabálysértő sebességét, nem kell „letolni” az útról senkit. A rendőr nem provokál, nem kényszerít senkit szabálysértésre vagy gyorshajtásra.
Visszatérek egy korábbi gondolatra, a sofőrök egy része azt hiszi, csak akkor kell betartania a szabályokat, ha rendőrt lát. Hát, számítania kell arra, hogy a rendőr akkor is ott van, ha ő nem veszi észre. Nem egy ilyen intézkedésnél jelezték a kollégák, hogy megtapsolták őket a szabályosan közlekedők, amikor kitereltek a forgalomból egy-egy ilyen ámokfutót. A közlekedő társadalom egy részén tehát már látszik, velünk és a szabályokkal van, a rendőrrel szimpatizál, nem vállal cinkosságot az őt veszélyeztető autóssal. Célunk az, hogy ennek a rétegnek az aránya nőjön, mert ezzel csökkenthetjük a nagyon veszélyes magatartási modelleket, az emberi tényezőket” – jegyezte meg a szakember.