Ha már elesünk, essünk el okosan!

Mindenki esett már el élete során legalább egyszer – mégsem tanítják az iskolákban, hogyan lehet kivédeni az esések során előforduló sérüléseket. Az Esések Iskolája ezen szeretne változtatni, felfedezve, hogy egy emberi alapszükségletről van szó. Az eséstanról Dobrotka Béla, a világon egyedülálló módszer kifejlesztője mesélt nekünk.

•  Mi pontosan az Esések Iskolája?

  Nem egy önálló sportág, hanem tulajdonképpen minden sportág alapja. Mindenki esett már el életében, ez pedig jól mutatja, hogy az eséseket megelőzni nem lehet. Ezért az esésmegelőző képzéseknek nincs sok értelme, bármennyire sok is van belőlük. Az esések által okozott sérülések és törések kivédése viszont nagyon is lehetséges, és ez a mi célunk. Elgondolkodtató, hogy nap mint nap történnek halálesetek egy-egy szerencsétlen esés miatt: kb. 2000 idős ember hal meg évente ilyen okból csak Magyarországon. A baleseti osztályokra pedig nagyjából 80%-ban szintén esések miatt kerülnek az emberek.

• Az eséstan egy új dolog?

  Alapvetően nem, mert a küzdősportokban és a harcművészetekben megvan az alapja. Ami újdonság, az az, hogy ha innen kiemeljük, és speciális igényekre szabjuk ezt az alaptudást, akkor egy önálló módszertannal mindenkihez elvihetjük, nem csak a sportolókhoz. Hiszen erre tényleg mindenkinek szüksége van. Az óvodásoknak, az iskolásoknak, a mozgássérülteknek, az időseknek stb. Ezeknek a csoportoknak pedig speciálisan más-más eséstanra van igényük, eltérő adottságaiknál és mozgékonyságuknál fogva.

• A képzés ma már akkreditált. De mennyire egyedi a módszertan?

  Első a világon, az én ötletem alapján teremtődött meg. A módszertan túlmutat az elméleten: képessé teszi az embereket a helyes esés elsajátítására, azaz nagyon gyakorlatias. De az oktatáshoz is szerezhető képesítés nálam. – mondja Dobrotka Béla.

• Mi a különbség az önvédelem és az eséstan között?

  A világon ez az egyedüli igazi önvédelem. Azt tanítjuk meg, hogyan tud az ember vigyázni magára, amikor megbotlik vagy felbukik, és hogyan tudja a lehető legkevesebb sérüléssel megúszni a dolgot. Sok előadást tartok pl. egyetemeken, ahol gyakran kérik, hogy tanítsak egy kis önvédelmet – ugyanis eredetileg judoedző vagyok. Ilyenkor mindig felteszem a kérdést: hány embert támadtak már meg a jelenlévők közül. Legfeljebb egy-két ember jelentkezik. De amikor azt kérem, hogy tegye fel a kezét, aki már esett el, akkor minden kéz a magasba emelkedik. Akkor tulajdonképpen mire is van szükség? Az ellen védekezni, ami lehet, hogy sosem következik be, vagy arra felkészülni, ami szinte biztosan megtörténik az ember élete során, ráadásul nem is egyszer? A kérdés egyébként olyannyira fontos, hogy az EU az esések megelőzésére kiírt egy pályázatot is, így a megelőzést már tudtommal 22 országban tanítják. De ahogy mondtam, hibás a szemlélet, hiszen a megelőzés lehetetlen.

• Mennyire része az eséstan ma az általános oktatásnak?

  Alakulóban van. A Testnevelési Egyetem például kiadott egy nyilatkozatot, hogy az inkluzív köznevelésben a Dobrotka-módszer 5–6 évvel megelőzte a világot, és beszéltünk róla, hogy akár fakultációként az egyetemi tananyag része legyen. Vannak tehát törekvések arra, hogy az oktatás különböző szintjein megjelenjen az eséstan, sőt: önálló tantárgyként való bevezetése már felmerült kormányzati szinten is. Ma már ott tart a dolog, hogy szakdolgozatok is születnek a témában, 2018-ban pedig hivatalosan is bekerült a módszer a Somogy Megyei Értéktárba. Szerintem nemzetközi szinten is megállná a helyét, hiszen nagy sikerrel tanítottam az Arsenal Clubban is, Angliában.

  Alapvetően egyébként nem az elmélet felől közelítettem meg a kérdést, ahogy az többnyire szokás egy új tudományág kialakulásánál, hanem elmentem az emberek közé, és kölcsönösen tanítottuk egymást, hiszen minden csoport speciális problémákkal küzd. Tanítanak engem az esetlenségükkel, illetve a vakságukkal, siketségükkel stb., hiszen fogyatékosokat is tanítok. Az egyedi eséstanok kidolgozásánál maximálisan alkalmazkodnom kell hozzájuk.

• Hol sajátíthatják el az érdeklődők ezt a tudást?

  Egyrészt együtt dolgozom a Sportért Felelős Államtitkársággal, illetve a Magyar Szabadidősport Szövetséggel, az ő rendezvényeiken többnyire megtalálható vagyok. Emellett tanítok a VI. kerületi Diákszempont Általános Iskola és Gimnáziumban, illetve a III. Kerületi Óvoda, Általános Iskola, Egységes Módszertani Intézményben. Emellett pedig a Nagy Sportágválasztó rendezvényein találkozhatnak velem az érdeklődők.

• Mennyire jellemző, hogy tudnak a módszerről a pedagógusok?

  A testneveléssel és mozgásneveléssel foglalkozó tanárok gyakran gratulálnak, de természetesen nem ők döntik el, hogy bekerülhet-e a tananyagba az eséstan. Az biztos, hogy szinte egyik sportág sem lehet meg enélkül, még az úszás sem, hiszen bár a vízben történik a mozgás, esések az uszodán belül mégis előfordulhatnak. Ezért továbbra is mindent megteszünk azért, hogy a lehető legtöbb emberhez eljuttassuk a tudást.

  A módszerről és az oktatásról további információk elérhetők az Esések Iskolája weboldalán. ♦