Váci köz-tér: de jó, gőzölög az aszfalt a kátyúzógép alatt

Nem szeretnék ünneprontó lenni, bár ha alaposan végiggondolom, az ünnepet nem én rontom el. Hanem az a sok kátyú, amely ilyenkor tavasszal szinte minden úton megjelenik. És a gödrök nem válogatnak, keletkeznek és mélyülnek a városi és az állami kezelésű utakon egyaránt.

Tudom, ez ma még egy sziszifuszi harc, mert nincs annyi pénz, amely a hazai úthálózat rendbetételéhez kellene. Vagy lehet, hogy lenne mégis több, ha nem másra költenék és például a stadionberuházások ilyen feneketlen kútba szórt pénzként jelennek meg a közvélemény előtt. Mert a magyar foci Végh Antal híres könyvének megjelenése óta nem tudott a posványól kiemelkedni, miközben az utóbbi ötven évben rettentő sokan nagy pénzeket tettek zsebre a sportág szereplői közül.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK
VÁCI KÖZ-TÉR: másztunk, de visszacsúsztunk a gödörbe

Nem azt mondom, hogy nem kell új, kényelmesebb, korszerűbb stadion, hanem azt, hogy amíg nincs tartós és értékelhető teljesítmény, addig nem kellene egy fityinget sem adni a magyar focira. Dolgozzanak meg a pénzükért. A versenyszférában sem előre osztják a fizetést, hanem mindig az elvégzett munka után.

De vissza a kátyúkhoz. Most épül az M2-es új szakasza, amelyet már részben használhatnak az autósok. Nos, ha egy jó autóval végiggurulsz rajta, több helyen is érzed a döcögést, van, ahol a burkolat már meg is süllyedt. Az építő konzorcium bizonyára eleget tesz a magyar előírásoknak, bár gyanítom, mondjuk a németeknél ezzel a színvonallal nem rúghatnának labdába. 2019-ben már a magyarok is nyugati béreket és nyugati utakat akarnak, nem Európa lábtörlőjeként éldegélni.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK
VÁCI KÖZ-TÉR: másztunk, de visszacsúsztunk a gödörbe

A városi utak állapota jól tükrözi a helyi önkormányzatok gazdasági helyzetének változását. A központi költségvetésből egyre kevesebb, vagy legalábbis arányaiban kevesebb pénz érkezik címzetten, ha többletforráshoz szeretne a város jutni, pályáznia kell. Egy útfelújítási pályázaton viszont akkora a tülekedés, hogy csak kis esélyünk van a sikerre.

Marad hát a “sajáterő”, ami a városi költségvetést jelenti, amelyben a pluszbevételeket olyan sok felé kell elosztani, hogy utakra meglehetősen célzottan tudunk csak költeni. Így hát öröm látni, amikor a holding kátyúzó gépe alatt gőzölög az aszfalt, mert legalább néhány, olykor nagyon veszélyes gödör eltűnik az utakról.

De soha nem annyi – sajnos -, mint amennyit az autósok szeretnének.

Mindjárt itt a tavasz, az ember arca felderül, s boldogan nézi a ragyogó napfényt. Egy jó tanács: azért nézz az autód kereke alá is, nehogy mélyen a zsebedbe kelljen nyúlni. (fotó: Facebook – Kiss Zsolt)

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!